Blo

ha haragszom a ''világra'' , bekékülök

ilyen vagyok épp ni:



és az egyik kedvenc versem mely talán jól tükrözi a hangulatomat(na jó félig, m. lehet inkább az Ellenségeimhez vagy a Magány c. kellene=/)
de ez a Komédia c. ami először beugrott-természetesen Szabó Lőrinctől


Ő parancsolt, én meg vitáztam,

ő győzött és vesztettem én.

Így ment ez sokáig, de most már

túljárok a világ eszén.

Add meg, muszáj, mondtam magamnak,

add meg, ami az ördögé,

s amit megmenthetsz, azzal indulj

igazi céljaid felé!

És megfogadtam a tanácsot

és lettem könnyű és szabad,

beállítottam a helyemre

kulinak az árnyékomat,

megbékültem a butasággal

és teszem, amit tenni kell,

nincs rá időm, hogy nyomorult kis

csetepatékban múljak el,

és íme, bírom, egyre jobban

bírom ezt a komédiát,

s már egész jól megférünk, én és

árnyékom ura, a világ:

ha tetszem neki, mosolyogva

meghajlok s fütyülök reá,

s ha leszamaraz, hódolattal

visszabődülök, hogy: I-á!