2016. április 29., péntek

Így a ballagók komolysága kapcsán egyre inkább tudatosul bennem, hogy minden egyes életszakaszunk problémái  mennyire eltörpülnek és nevetségessé válnak későbbi önmagunk szemében (is).

2016. március 18., péntek

Ma ellátogattam az Erkel színházba, Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját megnézni.
--(bakancslistapipa)--
A jelmezek egy rövid szimbolikus intro részben teljesen modern, mai öltözetek voltak (már megijedtem, hogy a 3.sorra szóló jegyem "hiábavaló".....),hiszen számomra mindig is ezek megfigyelése és élvezete az elsődleges szempont.  (Mintha csak az esemény/történet váza, vázlata lett volna ez a szimbolikus elemek sora.)

Ilyen esetekben várom, mikor térnek át "igazi" /korhű jelmezekre-jelen esetben ez megtörtént.

V.Lászlót Szappanos Tibor alakította, egy általam nagyon kellemesnek megítélt tenor, és ô az a személy, aki az általam látott darabokban a legtöbbet szereplő/általam legtöbbet látott operaénekes.

Az első felvonásban V.László és Cillei "párbeszéde" a nézőtér két részén zajlik-imádom az ilyet. Kinyújtod a karodat és megfogod Cillei Ulrik kabátjàt (akit alakító Cser Krisztián mellékesen zseniális arcjátékával, rögtön a közönség kedvence lett, mely az első felvonás végèn a tapsok mértékében erősen megmutatkozott.)

A közönség méltán másik nagy kedvence Szilágyi Erzsèbetet alakító Kolonits Klára (akit talàn a Szöktetés a szerájban című műben láttam és hallottam már).
Zenéhez nem értőként, nem találok szavakat arra, amit ő a hangjával képes kifejezni. Abban az egyben biztos vagyok, mind képzettsége és hangi adottságai is páratlanok.

HunYadi Lászlót a CottonClub Singers alapító frontembere, László Boldizsár személyesített meg.

Most jön a furcsa rész, egy számomra nagyonnnnemmmmmátyásos Mátyàs rohangàl a színpadon, egy őt követő hölggyel, ( Simon Krisztina), aki a hangjàt kölcsönzi.
(Jelmezekben-vizuálban tetszik ahogy megjelenítik, de miért indokolt ez?! egy fiúgyermek némán játsza női hang kölcsönzésével.)

éééés itten jön a személyes nagy kedvenc: Gara Mária és az őt alakító Rácz Rita. Sohasem láttam még ennyire szép, bájos arcú operaénekesnőt, és a hangja is.......személyes kedvencem lett.

Jelmezekből a sárga-vörös(bordó) párok-más színpadképnél zölddel.....háttérként sok "negatív=szomorkás=borús" mélylila-zöld-fekete....a modern ruhás, "mai" vonal érthető (szimbólumokkal, mely vàzolja a kor viharos  történelmét) .....a királyi és hozzá hasonló katonai öltözetek egy része viszont bennem erősen Ferenc József ábrázolást idéz-Hunyadiak viszont szerintem xV.sz. (lehet ezzel utal a mű aktualitására?! hiszen tudomásom szerint akörül íródott.....-de ezesetben egy jelmeztetvezônek ennyi mindenre kell figyelnie?!-sok kérdésem lenne..)


gudnájt \m/

2016. március 14., hétfő

Nemzeti ünnep

Miután a hosszú hétvégének az első részét szándékoztam csak Budapesten tölteni, és az összes engem érdeklő színházi darabot már láttam, más kulturális program után kellett néznem.(Ráadásul, ami egyedül is szórakoztató tud lenni.)

A Magyar Nemzeti Galéria, állandó kiállítására esett a választásom, az időszaki kiállítás (Orosz avantgárd az 1910-1920-as években) nem hozott túlságosan lázba.

Kicsit zavaró volt a Várnegyedre ünnepnapokon jellemző tömeg, de a múzeumban már elviselhető volt (főleg, ahogy a modern művészetek felé, egyre fentebb haladunk :D ).

Az épületben egyre fentebb haladva kronologikus sorrendben kapnak helyet a különböző művészeti korszakokra jellemző alkotások. (A Szépművészeti Múzeum felújítása miatt a második emelet egy része, az ottani tulajdonú külföldi mesterek munkáiból is láthatunk most egy kis válogatást.)


Úgy gondoltam, megérnek a kedvenc festményeim és szobraim egy bejegyzést.

Kezdésképp álljon itt a 2.emeletre vezető lépcsőforduló Mednyánszky képek.
A Tiszai halászat




és a Munkács vidékéről (Itatás)

nagy kedvenceim.
 (A képek előtt álldogáló 40-50-es korú pár arról tanakodott, hogy ezek a képek koszosak, le kellene őket porolni-attól szürkés....%!/%/?? hehh? )


Válogatásom a felső emeletre, az 1945 utáni magyar művészetre élezném ki.

 A múzeum 3.emelei kupolájában Berczeller Rezső Apokalipszis című művét láthatjuk, a monumentális installáció eredetileg a Kiscelli Múzeum templomterébe készült 1990-1991-ben, majd - mivel az ottani kiállítás nem valósult meg - a Nemzeti Galéria kupolájába került az alkotó halála után. Az apokalipszis bukott angyalait ábrázoló mű a magasba törő kupolatérben szakrális jelentést kap. Az alakok hálószerű szerkezete az idős művész felfogását tükrözi az angyaloknak a fizikai és a szellemi világ között átjáró, kettős természetéről. E kettősséget sok műalkotás fogalmazta meg a középkortól napjainkig, Berczeller megoldása a transzparenciával kelti fel a lebegés, a köztes térben való keringés érzetét.(Forrás: MNG)


Szintén itt található nagy kedvencem, Szervátiusz Tibor: Tüzes trónon című monumentális fém szobra.
(Dózsa György emlékére)



Jobbra haladva sorra a termeken:



Pauer Gyula: Maya





Korniss Dezső:
Ellentét II.

Sárkányos









Korniss Dezsőtől a suliban reprodukciót készítettem, a Laokoon I. című képéről, ez sajnos nincs a Nemzeti Galéria tulajdonában




Losonczy Tamás: Tisztító nagy vihar



Vilt Tibor: Ketrec

Tóth Menyhért: Védelem



Somogyi József: Kubikus

Kerényi Jenő: Géniusz




Keserű Ilona. Keretes


Szentjóby Tamás: Háromszemélyes hordozható lövészárok


Altorjai Sándor: Süllyedjek felfelé


'60-as évek után
 Birkás Ákos: Fej


Bukta Imre: Hajnali szabad permetezés


Imre Mariann: Szent Cecília


 melyet Stefano Maderno hasonló nevű alkotása ihletett






Mednyánszky László. Csavargófej