A magyar kultúra napján ingyenesen lehetett megnézni több budapesti múzeum állandó kiállítását (több időszaki is féláron volt).
Egyik barátnőmmel, aki szintén nagy művészetrajongó, elmentünk az egyik kedvenc múzeumomba, a Magyar Nemzeti Galériába.
Rengeteg kedvencem van itt. Például ezen a fotón Ferenczy István Pásztorlányka című szobra, eredeti elnevezése "A szép mesterségek kezdete". Arra az antik görög legendára utal, melyben Bütadész lányának kedvese a homokba rajzolja képmását, mikor az a háborúba indul, hogy majd így emlékezzen rá. Apja ezt alkotja majd szoborrá, és így született meg a szépművészet.
(A klasszicista szobrászok és festők előszeretettel ábrázolták ezt a történetet. Mi pedig minden alapozó tárgyból tanultuk idén - ismét.)
Egyre nagyobb bennem az igény arra, hogy újra festeni kezdjek. Azt hittem, az előző főiskolán egy életre elvették a kedvemet.
Következzen egy másik kedvencem, Szervátiusz Tibor - Tüzes trónon, akit a volt szobrász tanárom állandóan fikázott.
Ez a szobor mindig nagyon tudott inspirálni, mindig ki tudta hozni belőlem azt, hogy érzéssel fessek (mondjuk ezt nem mindenki díjazta, mert ugye az akkori tanszékvezető szerint az nem tanulmány, amiben te is benne vagy).
Volt egy irány, amit nagyon szerettem. Olyan kollázsok, formatervek, ahol drótot, papírt kombinálok. Ezt is állandóan leszólta ez a kedves ember, és állandóan azzal szadizott, hogy ez egy "zsákutca".
Most akkor mutatom, hogy olyannyira az, hogy most az én "vakvágányomhoz" hasonló alkotások is bekerültek a modern tárlatra.
Sok új volt most egyébként, de viszonylag régen voltam, a tavalyi Múzeumok Éjszakáján.
Egyébként nem volt az összes tanárom egy megkeseredett alkoholista kretén, a mesterem, aki azóta a főiskolát vezeti (direkt nem írok pontos neveket és titulusokat) nagyon tudott bánni a művészpalántákkal. (Egy olyan elkerülő-szorongó kötődő, mint én, még a tanulásban is igen nehéz eset. Természetesen itt a művészeti oktatást értem, mert nem ugyanaz egy könyvet beseggelni, mint egy csendéletet megfesteni, amiben te is benne vagy.)
Megszólalásig hasonlít rá ez a szobor. :)
Eléggé dobálják az égiek azokat a jeleket 🥴🫣 és hát ha időm lenne, az üzletem környékén igencsak sok a turista.😬 hol máshol lehet eladni képeket, ha nem itt?!
....
A Rippl-Rónai - Fekete fátyolos hölgy könyvjelzőmet nem találom,
így vettem egyet, amin ez a középső fenti festmény szerepel:
Stróbl Zsófia: Hölgy vörös ruhában
Ettől függetlenül továbbra sem szeretem az empire fazonú ruhákat (Bridgerton 1. Évad korhű, vagy Büszkeség és balítélet) az én kedvencem a századforduló-szecessziós divatja, a femme fatale kultusszal. (Poor things nagyjából, bár ott azért vannak vadulások, vagy a Titanic), ezeken a következő képeken ezek a stílusú ruhák jelennek meg.
Ha már ruha, naná, hogy ismét lefotóztam a gyönyörű türkiz ruhás képet.
(Nem sikerült színhelyesre, Liezen-Mayer festmény egyébként.)
Ma már nem szeretem annyira ezt a következő festményt, de ha nincs az unokatestvéreméknek ennek a reprója kint a falon 1:1, lehet sosem érdekel a ruha- és jelmeztervezés. Teljesen elbűvölve álltunk előtte minden alkalommal percekig.
A többihez most nem írok storyt, mert elfáradtam.
Korábban csak magyar alkotásokat lehetett itt találni, a Szépművészetiben pedig a más országok szülötteinek a munkáit, most van olyan része a tárlatnak, ahol más nemzetiségű alkotók munkái is kiállításra kerültek.
Ez ugye egy Rodin.😍🥰
Kicsit furcsán torzította ezt a képet a telefonom. Én nem szeretem Csontváryt, minden porcikám elutasítja (tekintve, hogy nem volt teljesen épelméjű talán nem is akkora baj 😀), mindenesetre érdemes ennek a képnek az elemzését elolvasni, hihetetlenül sokrétű tudásról árulkodik, nagyon összetett szimbólumrendszert jelenít meg.
Lehetetlen lefotózni, pedig gyönyörű. 😍
Ezzel barátkozom, már nem annyira viszolygok tőle, mint amikor először láttam Vivivel tavaly.
Jajj, hát majdnem ez lett az új könyvjelzőmön, ilyen is kapható. (Hátha végre megjegyzem, hogy nem Bernáth, Berényi a festője, mindig keverem.)
