Korábban legalább egy hétig ünnepeltük, most meg kiborít. Cikinek érzem.
(Mondjuk.ettől függetlenül sorra tiltok mindenkit, aki nem köszönt majd fel, ha én megtettem😅🤣)
Mondjuk félig elégedett lehetek. Gyerekként divat- és jelmeztervező szerettem volna lenni és az vagyok, nem kell hozzá segítség, ebből élek és sokan elismerik a munkámat. Hozzájárulok emberek legszebb napjához, egy álomhoz, amit ők is gyerekkoruk óta dédelgettek, mint én a tervezést. ☺️
Egyedül a nulláról építkezve napról napra és néha nehéz és 3-5 évente egyszer azt mondom feladom, volt már szünet is, hosszabb is, kellett néha mellette más munka is, de az ember az identitását nyilván nem adja fel, nem is tudom hogy kell azt.🙃🤭
A körítés viszont totál más, mint amit képzeltem, van mit dolgozni rajta. 💩
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése