Milyen szépen tudtak még írni akkoriban a nőkről:

 Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Kosztolányi Dezső: Pacsirta

"Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak."

"Ő kevesebbet beszélt, többet érzett, többet gondolkozott."

"Aki először járt itt azt hihette, az emberek nem is élnek itt,  csak meghalnak."

"Igaz, első látásra érdektelenek mind, torzak és görbék, lelkük befelé kunkorodik. Nincs tragédiájuk, mert itt el sem kezdődhetnek a tragédiák. "

"Szemében is boldog nyirok csillogott. Füle pirosra gyulladt a barátság tavaszában."

 

Szabó Magda

 "...de hát ki olyan okos, hogy a szabadba fut, mikor még nem omlanak a falak."

(Für Elise)

"Mindegy, nem haltam bele.

....

Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem. Aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta. Hát én megokosodtam, amin azért ne csodálkozzék, mert engem éjjel-nappal képeztek."

(Az ajtó)

Zola 🫶🏻

Ha már megnyílt az isteni Zola fotókiállítása Budapesten, jöjjön egy zseniális idézet tőle:

 

Merle: Íme, a király!

"Nem csodálatos-e, ha jobban meggondoljuk, hogy jelenünk szövetét mindig jövőnk adja, akár nagyon vágyunk rá, akár rettegünk tőle.

S nem nagy bolondság és esztelenség-e, ki nem élvezni kurta életünk minden egyes napját, jövőnkbe vetett reményeink, avagy félelmeink miatt."

"Értékeink közül a látás az egyetlen, melyet lehetetlen jól lakatni, ha igazán szerelmesek vagyunk."

"Olyan ember ez, hogy a tetvet is megnyúzná irhájáért."

"S nem nagy kár-e, ha jobban meggondolja az ember, hogy ha már oly könyörtelenül tekeredik le orsajából életünk fonala, s az évek könyörtelenül apasztják erőnket, lényünk még azáltal is megfogyatkozik, hogy a vérünkből támadt gyerekek kirepülnek a fészekből."

"Az ember egyedül van, amikor megszületik és méginkább, amikor meghal, nos legalább akkor ne legyen egyedül sem ő, sem hitvese, amikor egyesülésükből új élet fogan."

"Szerencsére azok közül a betegek közül való, akik az orvosnak segítenek, és nem a kórnak."

"Hölgyek esetében hitem szerint nem kiskanállal kell a bókot adagolni, hanem kőműves módjára, vakolókanállal, azt a csekély bizalmat megerősítendő, melyet szegénykék szépségük maradandóságában vetnek."