"Nem csodálatos-e, ha jobban meggondoljuk, hogy jelenünk szövetét mindig jövőnk adja, akár nagyon vágyunk rá, akár rettegünk tőle.
S nem nagy bolondság és esztelenség-e, ki nem élvezni kurta életünk minden egyes napját, jövőnkbe vetett reményeink, avagy félelmeink miatt."
"Értékeink közül a látás az egyetlen, melyet lehetetlen jól lakatni, ha igazán szerelmesek vagyunk."
"Olyan ember ez, hogy a tetvet is megnyúzná irhájáért."
"S nem nagy kár-e, ha jobban meggondolja az ember, hogy ha már oly könyörtelenül tekeredik le orsajából életünk fonala, s az évek könyörtelenül apasztják erőnket, lényünk még azáltal is megfogyatkozik, hogy a vérünkből támadt gyerekek kirepülnek a fészekből."
"Az ember egyedül van, amikor megszületik és méginkább, amikor meghal, nos legalább akkor ne legyen egyedül sem ő, sem hitvese, amikor egyesülésükből új élet fogan."
