🎀

Ma reggel megtört bennem valami.

Nem küzdhetek mindig, mindenben a sorsom ellen. 

Nem tudom, mit rontok el mindig, de a helyzet az, ha tudnám, és másképp csinálnám, valószínűleg akkor is éppúgy elrontanám.

Nem vagyok elég ahhoz, hogy lebontsam azokat a falakat egyedül, ha ezt csak én szeretném.

Nem tudok új helyzetekben (vagy olyanokban, ami érzelmileg hat rám) természetesen vagy higgadtan reagálni. Próbálkozom, de olyan ez, mint az építkezés. Ha pozitív dolog ér, 1-2 tégla mindig rákerül a tetejére, de ha negatív jön, ötször annyi hullik le. 

Nem tudok lehetőségeket teremteni, ha azokat figyelmen kívül hagyják, hiábavalóak. - Nem kelhetek minden szabadnapomon korábban, hogy aztán levegőnek nézzenek. 😄 🤌🏻Minden létezőt mi élőlények alkotunk, a sors "csak" azért felelős, ami indukálja.

Nem tehetem magam mindig sebezhetővé, hogy hátha így jelezhetek.

Nem, az nem egészséges határtartás, ha nem lépek vagy engedek közelebb, az önszabotázs.

Nem tudok egyszerre több irányba nyitni, könnyebb lenne, de nem megy...

Nem vagyok laza, és nem is leszek soha idegenekkel vagy akiket nem tudok még hova tenni.

Annyira nagyon szerettem volna ezt ....de ha rózsaszín selyemmasnikat teszek rá, ez akkor is egy elutasítás.

Hiába tettem kis lépéseket, nincs előremozdulás - talán csak a saját képzeletem, visszhangja volt az, amibe kapaszkodtam.

Belső erőből válaszokat találni és a polcra tenni valamit, aminek a megvalósulására vágyunk, ....de ! én a levegő akarok lenni, aki nélkül nem lehet élni, nem az, amelyiken keresztülnéznek.

Ja, és nyilván, én ezt nem gondolhatom, érezhetem..🥴

belefulladtam a tüllbe

Pár napja megláttam JLo-t ebben a Monica Ivena ruhában, és azóta nem térek magamhoz. 💜 

Ez a 'Jardin Le Fleur' tüllcsoda mintha csak az én kollekcióm egyik darabja lenne, annyira imádom. (A Bridgerton 4.évadának megjelenése kapcsán posztolta a fotót.)

Az új évadot csak most kezdem el nézni (tüll virágok varrása közben, nyilván 😛), de ez teljesen beszippantott. 

Jelentem, hivatalosan is belefulladtam a virágszirmokba és a tüllökbe, annyira magával ragadott az alkotói hév. 

connection is in the feedback

Olyan vagyok, mint egy labdakilövő gép 🥴 a nők sokszor így viselkednek, mert remélik, hogy kapnak visszajelzést, dicséretet, rajongást - mert akár bevalljuk, akár nem, vágyunk rá és ritka, amelyik nőn ne lenne milliónyi "fogáspont".

Néha valószínűleg nevetségessé is tesszük vele magunkat, "ugrálunk". 

Hé, figyelj már rám! 

Lásd már meg, hogy én is érek annyit, én is itt vagyok! 😊 (Az a másik csúnyább nálam, ne azt lájkolgasd! 😆😤😀)

Ha megkapjuk a figyelmet, akkor egy rövid pillanatra elhisszük, hogy szépnek tartanak minket és fontosnak. 

Ha a férfi nem érdekel, akkor csak egy kis napsugár, ha igen, 

az maga a napsütés. 

(Nem, nem arra utalok, hogy ezen múlna az önértékelés - ez ettől teljesen függetlenül minden nőnek természetes igénye. Ha van vágy, természetesen ez felerősödik, nem nyomasztás, csak emberi szükséglet - a férfiaknak is van ilyen, csak nem a szépséggel kapcsolatos.😬)

Ettől tudunk igazán kivirágozni, bízni, lüktetni, ettől érezzük, hogy a másik nőnek tart minket és biztosítani akar,

 vagy ha nem teszi, 

belehervadni a helyzetbe.

 Az ábrándozás, ami eddig védelem volt, most már börtön.

                                  ".... 

                                                         

Rettenetes csak várni mindég,

tűrni rabságod, örök inség,

nem érteni, a hiba hol van,

s csodát akarva és teremtve

mindig elterűlni a porban.

...."

A téboly otthona

Sikerült végre megnézni a The Housemaid című filmet.

A könyvet, ami alapján készült, nem olvastam, és nem is fogom, mert lektűrt nem szokásom.

Nem mondom, hogy olyan nagy csalódás volt, de nem valószínű, hogy többször megnézem majd. 

Azt írták róla, mekkora csavarok vannak benne, és több kritikát direkt nem is olvastam róla - hát az első olyan találkozónàl, mikor mindhárom főszereplő jelen van (film 10. perce) rájöttem, ki a valódi gonosz. Akinek kicsit nehezen esnek le a dolgok, annak max 10 percre rá, mikor az anyós megjelenik.

Ami nem tetszik, és ami a filmet felejthetővé teszi, hogy nem a cselekményekből, vagy az utalásokból derül ki a story, hanem egy levélből, amit az egyik főszereplő felolvas, 🤌🏻5 percen keresztül hallgatjuk, amit eljátszani szoktak.🙄Ennyi. Így lövi le a poént. 

Pedig Amanda Seyfried zseniális, Sydney Sweeney meg kirakja az ikreket és vetkőzik, meg megszeppent, mint mindig, az számomra még nem derült ki, hogy ő pl. milyen színésznő lehet🫣. (Utóbbit úgy prostituálják állandóan, mint a zsenge Scarlett Johansson-t meg Keira Knightley-t. Nekik is vagy 30 után volt lehetőségük megmutatni, hogy a szájtátós erotikus nézésen, lihegésen, meg a vetkőzésen túl milyen színésznők - mondjuk ők még ostobább és igazán mesterkélt fejeket tudtak vágni, ez a Sydney legalább természetes.)

A film legnagyobb előnye, hogy online meg lehetett nézni, nem került 4000 forintba a mozijegy.  😬😀 Na meg a legvégén a csattanó az új feleségnél, na az jó lett.😁

Most megnézem az egyik kedvencemet.

Kép forrása: Mafab

MNG

 A magyar kultúra napján ingyenesen lehetett megnézni több budapesti múzeum állandó kiállítását (több időszaki is féláron volt).

Egyik barátnőmmel, aki szintén nagy művészetrajongó, elmentünk az egyik kedvenc múzeumomba, a Magyar Nemzeti Galériába.

Rengeteg kedvencem van itt. Például ezen a fotón Ferenczy István Pásztorlányka című szobra, eredeti elnevezése "A szép mesterségek kezdete". Arra az antik görög legendára utal, melyben Bütadész lányának kedvese a homokba rajzolja képmását, mikor az a háborúba indul, hogy majd így emlékezzen rá. Apja ezt alkotja majd szoborrá, és így született meg a szépművészet.

(A klasszicista szobrászok és festők előszeretettel ábrázolták ezt a történetet. Mi pedig minden alapozó tárgyból tanultuk idén - ismét.)

Egyre nagyobb bennem az igény arra, hogy újra festeni kezdjek. Azt hittem, az előző főiskolán egy életre elvették a kedvemet.

Következzen egy másik kedvencem, Szervátiusz Tibor - Tüzes trónon, akit a volt szobrász tanárom állandóan fikázott. 

Ez a szobor mindig nagyon tudott inspirálni, mindig ki tudta hozni belőlem azt, hogy érzéssel fessek (mondjuk ezt nem mindenki díjazta, mert ugye az akkori tanszékvezető szerint az nem tanulmány, amiben te is benne vagy).

Volt egy irány, amit nagyon szerettem. Olyan kollázsok, formatervek, ahol drótot, papírt kombinálok. Ezt is állandóan leszólta ez a kedves ember, és állandóan azzal szadizott, hogy ez egy "zsákutca".

Most akkor mutatom, hogy olyannyira az, hogy most az én "vakvágányomhoz" hasonló alkotások is bekerültek a modern tárlatra.

Sok új volt most egyébként, de viszonylag régen voltam, a tavalyi Múzeumok Éjszakáján.

Egyébként nem volt az összes tanárom egy megkeseredett alkoholista kretén, a mesterem, aki azóta a főiskolát vezeti (direkt nem írok pontos neveket és titulusokat) nagyon tudott bánni a művészpalántákkal. (Egy olyan elkerülő-szorongó kötődő, mint én, még a tanulásban is igen nehéz eset. Természetesen itt a művészeti oktatást értem, mert nem ugyanaz egy könyvet beseggelni, mint egy csendéletet megfesteni, amiben te is benne vagy.)

Megszólalásig hasonlít rá ez a szobor. :) 

Eléggé dobálják az égiek azokat a jeleket 🥴🫣 és hát ha időm lenne, az üzletem környékén igencsak sok a turista.😬 hol máshol lehet eladni képeket, ha nem itt?!

....

A Rippl-Rónai - Fekete fátyolos hölgy könyvjelzőmet nem találom,

így vettem egyet, amin ez a középső fenti festmény szerepel:

Stróbl Zsófia: Hölgy vörös ruhában 

Ettől függetlenül továbbra sem szeretem az empire fazonú ruhákat (Bridgerton 1. Évad korhű, vagy Büszkeség és balítélet) az én kedvencem a századforduló-szecessziós divatja, a femme fatale kultusszal. (Poor things nagyjából, bár ott azért vannak vadulások, vagy a Titanic), ezeken a következő képeken ezek a stílusú ruhák jelennek meg.

Ha már ruha, naná, hogy ismét lefotóztam a gyönyörű türkiz ruhás képet.

(Nem sikerült színhelyesre, Liezen-Mayer festmény egyébként.)

Ma már nem szeretem annyira ezt a következő festményt, de ha nincs az unokatestvéreméknek ennek a reprója kint a falon 1:1, lehet sosem érdekel a ruha- és jelmeztervezés. Teljesen elbűvölve álltunk előtte minden alkalommal percekig.

A többihez most nem írok storyt, mert elfáradtam.

Korábban csak magyar alkotásokat lehetett itt találni, a Szépművészetiben pedig a más országok szülötteinek a munkáit, most van olyan része a tárlatnak, ahol más nemzetiségű alkotók munkái is kiállításra kerültek.

Ez ugye egy Rodin.😍🥰

Kicsit furcsán torzította ezt a képet a telefonom. Én nem szeretem Csontváryt, minden porcikám elutasítja (tekintve, hogy nem volt teljesen épelméjű talán nem is akkora baj 😀), mindenesetre érdemes ennek a képnek az elemzését elolvasni, hihetetlenül sokrétű tudásról árulkodik, nagyon összetett szimbólumrendszert jelenít meg.

Lehetetlen lefotózni, pedig gyönyörű. 😍

Ezzel barátkozom, már nem annyira viszolygok tőle, mint amikor először láttam Vivivel tavaly.

Jajj, hát majdnem ez lett az új könyvjelzőmön, ilyen is kapható. (Hátha végre megjegyzem, hogy nem Bernáth, Berényi a festője, mindig keverem.)