Életem első fizetését egy ilyen szép nyári napon kerestem Radnótinak és B.néninek hála (rögtön az esküvői szektorban indítottam :P).
A pénzen vásárolt fagylalt pillanatnyilag kárpótolt azért, hogy világ életemben utáltam szerepelni és versenyezni, de osztályelsőként szinte kötelező volt.
Szóval olyan 10 éves forma lehettem, mikor esküvőkön szavaltam ezt a verset, és az elérzékenyült rokonság ellátott minket fagyipénzzel.
Továbbra is nagy kedvenc és a falu fagyizója előtt elhaladva gyakran eszembe jut.
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szivemben,
s bordáid szép ivét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélekző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
