Ez pár éve az egyik kedvenc csipkém.
Nagyon szerettem volna ezzel dolgozni, és az egyik kedves menyasszonyom ezt választotta a menyecske ruhájához.
Bár minden kívánságom így teljesülne.🤭
Az eredeti
A mintákat kivágjuk kis darabokban, és egy előre megtervezett koncepció szerint alapra varrjuk.
"A vacsora banális és vidám volt - olyan vacsora, amelynek résztvevői mindenről beszélnek , és nem mondanak semmit."
"
-Honnan kotorták elő ezeket az irodalmi lángelméket?
- Az uborkafára felkapaszkodott polgárok mindig kihúzzák a vízből az arisztokrácia hajótöröttjeit."
"Ezzel a társalgás , leszállva a szerelemről szóló emelkedett magaslatáról, belépett a finoman fogalmazott malacságok virágoskertjébe."
""Aztán ki-ki előadta, hogy melyik évszakot kedveli jobban - mindazokkal a banális okokkal, amelyek úgy szállonganak az elmékben, mint lakásban a por."
"Kissé kövér volt, de még mindig szép, abban a veszedelmes korban, amikor már közel van az összeomlás. Nagy gonddal, elővigyázatossággal, higiéniával és kenőcsökkel tartotta fenn a szépségét. Okos, mérsékelt és józan asszony volt; az a fajta, akinek elméje olyan egyenesre van nyírva, mint egy francia kert. Meglepetés nem éri a sétálót, de valami gyönyörűséget talál benne.
Volt esze, finom, diszkrét és biztos esze - ez pótolta nála a kepzelőtehetséget, a jóságot, az odaadást -, és volt benne valami nyugodt jóindulat minden és mindenki iránt.
Maupassant: A Szépfiú
"Ha a természet ily párnás nyakkal áldotta meg, Úrnőm, bizonyára csókok fészkének szánta azt."
" Ki immár eljutott abba a korba, amikor romlásnak indul a női szépség, s erről ezer apró könyörtelen jel tanúskodik."
"Hejj, gondoltam, bármerre tekint is az ember, mindenütt sorompók állják útját.
Ha világunkat csakugyan isten termetette. s jónak teremtette, szeretném tudni, hogy kik packázták azóta ennyire el."
"De hát mit tehetünk, megváltoztathatod -e az eb szimatát, ki száz nyomon akar egyszerre elindulni?"
"Ha agya gondolattal terhes, ám hozza magzatát világra."
"Inkább alkalmas az ágy feldúlására, mint bevetésére."
"Úgy ömlött belőle a vér, mint tehénből a húgy." 🤣🤭
"...de úgy tetszett könnyebb döglött szamarat szellentésre bírni, mint őket elhatározásra."
"és ellibegett, méltóságosan himbálva keresztényi szoknyáját"
"s ha kímélik büszkeségét, mert az igen csak csiklandós"
Merle: Csikóéveink
Ülök a távolsági buszon reggelente...
pár napja hallom, ahogy a két párhuzamos ülésről egy srác és egy lány néha odaszól egymásnak, valami véletlen folytán először beszélgetnek..
ma hallom mögöttem jó hangosan társalognak. Ugyanaz a fiú élénken mesél, a lány csodálattal hallgatja....a metrónál kicsit félszegen, de egymás felé állva várják együtt a metrót...
😌💔
Nem féltem, mert nem reménykedtem. Ahol marad még valami remény, ott tud utat találni magának a félelem.
(Merle - Moncada)
Tudom, miről szól ez a vers. Természetesen tanultam, de nekem kicsit mást üzen.
A hiábavalóságot, amikor az ember szembenéz az illúzióval és tudomásul veszi, hogy az. Tudja, hogy nem érheti el a vágyott életet.
Egy olyan sziget vagy mentsvár képét dédelgeti, ami valaha létezett, és mostanra már a remény is odaveszett... És aztán persze az emlékezés fellobbantja a vágyat, a reményt egy egész rövid pillanatra – amikor az ember még a legapróbb félrehallásba, vagy odavetett csontba is belekapaszkodik.
Azt a furcsa "hit nélküli reményt" mutatja meg, amikor van egy belső bizonyosság, hogy nem valósul meg valami soha, mégis egy dobozban elzárva ott van az a dédelgetett vágy, amit néha előveszel és ízlelgetsz.
Arra a pár pillanatra átjárja a tested és a lelked az a kellemes illúzió, ami korábban a boldogság ígéretével kecsegtetett, aztán gyorsan visszazárod, és eldugod a kulcsot is, elrejtve magad elől is.
Végül csak a szomorú, fájdalmas hiány marad, ami azzal a nagy fáradtsággal együtt mindent betölt benned és körülötted.
Nekem ezt mondja ez a vers.
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Életem első fizetését egy ilyen szép nyári napon kerestem Radnótinak és B.néninek hála (rögtön az esküvői szektorban indítottam :P).
A pénzen vásárolt fagylalt pillanatnyilag kárpótolt azért, hogy világ életemben utáltam szerepelni és versenyezni, de osztályelsőként szinte kötelező volt.
Szóval olyan 10 éves forma lehettem, mikor esküvőkön szavaltam ezt a verset, és az elérzékenyült rokonság ellátott minket fagyipénzzel.
Továbbra is nagy kedvenc és a falu fagyizója előtt elhaladva gyakran eszembe jut.
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szivemben,
s bordáid szép ivét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélekző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
"Gondolatokban nem bővelkedik, de annál jobban ragaszkodik ahhoz a néhányhoz, ami megfordul a fejében." Merle - Moncada
"Kerek az arca, kerek a keble, kerek a csípője. Kerek volt maga a szeme is, mintha elcsodálkozott volna ennyi hajlaton." Merle - Moncada
(egy ehhez nagyon hasonló leírás van a Csikóéveinkben is, bár szinte minden Merle könyvben van ilyen buja, kerek idomokkal bíró női karakter)
"Nem járunk messze a bűntől, ha csak a büntetéstől való félelem tart vissza attól." de Sade
"Úgy behúzódott tulajdon boldogságába, mint csiga a házába" Merle - Csikóéveink
"...de látom tele a szája kérdésekkel, tegye fel hát.." Merle - Csikóéveink
"Nagy kár bizony azt szeretni, aki nincs itt -sóhajtott Fontanette-s helyette a szelet ölelni."
"Úgy olvadozott pillantásomtól, mint vaj a napon."
"hát nem akad a városban egyetlen leányzó sem, kire egy derék legény rábízhatja parlagon heverő vesszejét úgy, hogy nem kell miatta mindjárt hajától és fogától megválnia!?"
"A szegény leány maga is igen csapzott és nyomorult volt ideérkeztekor, és hogy hátsó takarót vehessen, kénytelen volt elülső fertályát áruba bocsájtani...-hanem azóta sokra vitte Thomassine, drágán mérve barátságát a város színe-javának."
"-De hát ez bordélyház!
.-Neeem, itt nem árulnak leányhúst. Ki-ki csak azt eheti, amit magával hoz"
