József Attila

imádom

HA A HOLD SÜT...

Ha a hold süt, a néma, siron tuli fény,
álmomba' kinyilnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
s majszolja riadtan a gyermek.

Csak a léghuzat ismeri - alszik a ház.
Les nagy szeme, reszket a térde.
Zsirok és köcsögök teje közt kotorász,
surranva, mint az egérke.

Ha belé-belereccsen a szörnyü kredenc,
ajkára repül kicsiny ujja:
könyörögne az irgalomért, de a csend
zord kürtje a zajt tovafujja.

Ez a zaj, ez a kín, e világrecsegés
nem szűnve, dühöngve növekszik.
Belesáppad a gyermek, elejti a kést
és visszalopódzva lefekszik...

Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég,
szétfeccsen iromba szilánkja,
mint déligyümölcs-kirakat üvegét
öklével a vágy ha bevágja.

Elalél a fagy istene, enged az ég.
Már unja az ördög a poklot,
ideönti a földre kövér melegét -
zöld lángba borulnak a bokrok.

Szappanopera meg a krémes és a brownie

Van az a rossz kedv, ami nem múlik el a nutellás brownie-tól, sem a házi krémestől, és lövésem nincs mi oldaná meg a bajt (lehet, hogy tudom, de az esélyeit ellőttem).

2-3 hónapja úgy láttam rendkívül apró léptekkel, de alakul az életem, és azt hittem valakinek a számára érdekes vagyok és végre engem is különlegesnek találhatnak, de ahogy elhittem egy pillanatra, jött egy fuvallat és a légváramat alapjaiban lerombolta.

Se szerelem, se karrier-a legtöbb ember legalább az egyikben szerencsés-úgy érzem egy kibaszott ellenszenves és undorító torzszülött vagyok, mint Quasimodo vagy az Elefántember, akit az emberek max a pillanatnyi borzongás reményében megcsodálnak, aztán továbbmennek-mert az élet zajlik (márakinek).

Én meg beragadtam a saját világomba, amiből a kapott pofonok kiölték az álmokat is.....
A nagy megfelelnivágyásban és szeretetéhségben meg mi maradt? egy 80-90év körüli roncshalmaz-ezt látom, ha a tükörbe nézek, és ha rámfigyelnek is valami szemfényvesztéssel vagy cirkuszi mutatvánnyal próbálkozok.....de minek?! szeretetkuncsorgás..

Nem tudom, hogyan lehet felállni, mert a hitem veszett el....

Vettem 2 sütit, biztos, ami biztos..

Ismét lezárult életem egy kevésbé jó szakasza.
Félelemmel és ugyanennyi izgalommal várom, mit hoz a holnap.....

(ugyan nem ez a kedvenc fordításom, deeee:)

"A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, és a te történetedet senki más nem írhatja meg. Hogy mi vagy és mit csinálsz, az most, ebben a pillanatban dől el!"

Így a ballagók komolysága kapcsán egyre inkább tudatosul bennem, hogy minden egyes életszakaszunk problémái  mennyire eltörpülnek és nevetségessé válnak későbbi önmagunk szemében (is).

Ma ellátogattam az Erkel színházba, Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját megnézni.
--(bakancslistapipa)--
A jelmezek egy rövid szimbolikus intro részben teljesen modern, mai öltözetek voltak (már megijedtem, hogy a 3.sorra szóló jegyem "hiábavaló".....),hiszen számomra mindig is ezek megfigyelése és élvezete az elsődleges szempont.  (Mintha csak az esemény/történet váza, vázlata lett volna ez a szimbolikus elemek sora.)

Ilyen esetekben várom, mikor térnek át "igazi" /korhű jelmezekre-jelen esetben ez megtörtént.

V.Lászlót Szappanos Tibor alakította, egy általam nagyon kellemesnek megítélt tenor, és ô az a személy, aki az általam látott darabokban a legtöbbet szereplő/általam legtöbbet látott operaénekes.

Az első felvonásban V.László és Cillei "párbeszéde" a nézőtér két részén zajlik-imádom az ilyet. Kinyújtod a karodat és megfogod Cillei Ulrik kabátjàt (akit alakító Cser Krisztián mellékesen zseniális arcjátékával, rögtön a közönség kedvence lett, mely az első felvonás végèn a tapsok mértékében erősen megmutatkozott.)

A közönség méltán másik nagy kedvence Szilágyi Erzsèbetet alakító Kolonits Klára (akit talàn a Szöktetés a szerájban című műben láttam és hallottam már).
Zenéhez nem értőként, nem találok szavakat arra, amit ő a hangjával képes kifejezni. Abban az egyben biztos vagyok, mind képzettsége és hangi adottságai is páratlanok.

HunYadi Lászlót a CottonClub Singers alapító frontembere, László Boldizsár személyesített meg.

Most jön a furcsa rész, egy számomra nagyonnnnemmmmmátyásos Mátyàs rohangàl a színpadon, egy őt követő hölggyel, ( Simon Krisztina), aki a hangjàt kölcsönzi.
(Jelmezekben-vizuálban tetszik ahogy megjelenítik, de miért indokolt ez?! egy fiúgyermek némán játsza női hang kölcsönzésével.)

éééés itten jön a személyes nagy kedvenc: Gara Mária és az őt alakító Rácz Rita. Sohasem láttam még ennyire szép, bájos arcú operaénekesnőt, és a hangja is.......személyes kedvencem lett.

Jelmezekből a sárga-vörös(bordó) párok-más színpadképnél zölddel.....háttérként sok "negatív=szomorkás=borús" mélylila-zöld-fekete....a modern ruhás, "mai" vonal érthető (szimbólumokkal, mely vàzolja a kor viharos  történelmét) .....a királyi és hozzá hasonló katonai öltözetek egy része viszont bennem erősen Ferenc József ábrázolást idéz-Hunyadiak viszont szerintem xV.sz. (lehet ezzel utal a mű aktualitására?! hiszen tudomásom szerint akörül íródott.....-de ezesetben egy jelmeztetvezônek ennyi mindenre kell figyelnie?!-sok kérdésem lenne..)


gudnájt \m/

Nemzeti ünnep

Miután a hosszú hétvégének az első részét szándékoztam csak Budapesten tölteni, és az összes engem érdeklő színházi darabot már láttam, más kulturális program után kellett néznem.(Ráadásul, ami egyedül is szórakoztató tud lenni.)

A Magyar Nemzeti Galéria, állandó kiállítására esett a választásom, az időszaki kiállítás (Orosz avantgárd az 1910-1920-as években) nem hozott túlságosan lázba.

Kicsit zavaró volt a Várnegyedre ünnepnapokon jellemző tömeg, de a múzeumban már elviselhető volt (főleg, ahogy a modern művészetek felé, egyre fentebb haladunk :D ).

Az épületben egyre fentebb haladva kronologikus sorrendben kapnak helyet a különböző művészeti korszakokra jellemző alkotások. (A Szépművészeti Múzeum felújítása miatt a második emelet egy része, az ottani tulajdonú külföldi mesterek munkáiból is láthatunk most egy kis válogatást.)

Úgy gondoltam, megérnek a kedvenc festményeim és szobraim egy bejegyzést.

Kezdésképp álljon itt a 2.emeletre vezető lépcsőforduló Mednyánszky képek.
A Tiszai halászat

és a Munkács vidékéről (Itatás)

nagy kedvenceim.
 (A képek előtt álldogáló 40-50-es korú pár arról tanakodott, hogy ezek a képek koszosak, le kellene őket porolni-attól szürkés....%!/%/?? hehh? )


Válogatásom a felső emeletre, az 1945 utáni magyar művészetre élezném ki.

 A múzeum 3.emelei kupolájában Berczeller Rezső Apokalipszis című művét láthatjuk, a monumentális installáció eredetileg a Kiscelli Múzeum templomterébe készült 1990-1991-ben, majd - mivel az ottani kiállítás nem valósult meg - a Nemzeti Galéria kupolájába került az alkotó halála után. Az apokalipszis bukott angyalait ábrázoló mű a magasba törő kupolatérben szakrális jelentést kap. Az alakok hálószerű szerkezete az idős művész felfogását tükrözi az angyaloknak a fizikai és a szellemi világ között átjáró, kettős természetéről. E kettősséget sok műalkotás fogalmazta meg a középkortól napjainkig, Berczeller megoldása a transzparenciával kelti fel a lebegés, a köztes térben való keringés érzetét.(Forrás: MNG)

Szintén itt található nagy kedvencem, Szervátiusz Tibor: Tüzes trónon című monumentális fém szobra.
(Dózsa György emlékére)

Jobbra haladva sorra a termeken:



Pauer Gyula: Maya

Korniss Dezső:
Ellentét II.

Sárkányos

Korniss Dezsőtől a suliban reprodukciót készítettem, a Laokoon I. című képéről, ez sajnos nincs a Nemzeti Galéria tulajdonában

Losonczy Tamás: Tisztító nagy vihar

Vilt Tibor: Ketrec

Tóth Menyhért: Védelem

Somogyi József: Kubikus

Kerényi Jenő: Géniusz

Keserű Ilona. Keretes

Szentjóby Tamás: Háromszemélyes hordozható lövészárok

Altorjai Sándor: Süllyedjek felfelé

'60-as évek után
 Birkás Ákos: Fej

Bukta Imre: Hajnali szabad permetezés

Imre Mariann: Szent Cecília

 melyet Stefano Maderno hasonló nevű alkotása ihletett

Mednyánszky László. Csavargófej

Egy Fb eseményhirdetésben láttam, és kiverte a biztosítékot:  "motivációt gyűjtünk"--?!?!? Az emberek egy része, tényleg ennyire nem tudja mi a f@szt kezdjen az életével?! "Énidőben" megkeresik, hol veszett el életük értelme. 

Gondolom egy ilyen csajos klubnapon megtalálja élete értelmét 2 biomoszatmaszlag közt....szánalom.

Szülői nyomásra lediplomázott, 30 előtt esküvő gyerek+családi ház, aztán rájön, hogy nem is tudja mit akar? -van amelyik 25 körül már kapizsgálja, 
de amelyik már 12 évesen kezd el pörögni a hancúrlécen, az kihagyja a sulit is a "látványtervből", és először(?) 20-22 évesen kiégve rájön, hogy élete értelme egy(?) gyerek, és beáll főállású tenyésztehénnek.

Akkor aztán lehet blogolni, tüntetgetni, elkezdeni gyerekkel megvalósítani saját álmainkat, amit a szüleink sajátjaik helyett elnyomták bennünk-csak hogy folytassuk a jó példát, vagy mehetünk női ruha üzletekbe szatírkodni (mert ha frissmama érkezik és női ruha üzletben dolgozol, menekülj!!!!) ééééééés ha túlnőtte a törpe a baba-mama klubot csinálunk egy következőt. (Ha még van kivel.)

Summa summarum-- "énidőben" aztán mennek "motivációt keresni" a csajdélutánra.
Gratulálok