📭

Szabó Magda: Für Elise 

 "Mindig futsz kicsim, mindig. Ülj szépen a küszöbön, és várj,mikor jön a fehér ló, amely hozza a jövődet, sajnos, mesebeli fehér lovak ritkán járnak erre, s mikor mégis, nem szabad besározni szép tiszta testüket nem tiszta emlékekkel!"

"Azt hittem, ezt az éjszakát nem lehet felülmúlni, azt is hittem, senki se fogja se túlélni, se kiheverni. Aztán mindenki kiheverte, mindenki túlélte, aki nem halt bele később, ma már csak én élek az összes szereplő közül, és ki meri állítani, hogy én igazi élő vagyok, nem kísértet?"

"Most még azt a múltat írom, ami akkor jelen volt."

"..aki nem csókol meg búcsúzáskor, csak arcát simítja arcomhoz, úgy kér: fuss szívem, de sose sáron, szemeten! Szállj helyettem, madár! Én rab voltam, nem tudom , mi az, repülni. De neked köszönni fognak hegyek és tengerek az én ellopott életem kárpótlásaként."

"Nem az történik majd, amit képzelsz, valami szomorúbb és egyszerűbb, két árva elköszön, Kassa elbúcsúzik Zentától. Nem tudom meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ottfelejtettem a lelkemet.

....nekem is jár egy darabka élet."