A munkám kb egyetlen negatív része, (de az annál inkább zavaró), hogy a nap nagy részében egyedül vagyok. Lehet más habitussal ez áldás lenne, de nem egy oroszlán aszcendensű mérlegnek. Ez a vegytiszta kín. (Még ha az a domináns bika-skorpió szög bezavar is az "idilli" kép(let)be.)
A sok true crime story (legyen szó ID, TLC vagy valaki szerelmi életének a végighallgatása😂viccelek) tart ébren a monoton munka közben, de mikor megcsömörlök ezektől, jönnek a hangoskönyvek is pl.
Most a Beszterce ostromát hallgatom munka közben. Van egy gyönyörű részlet, ami mellett nem lehet elmenni.
"– Apolka – szólítá meg az ügyvéd fájdalmas, szívbe lopozó hangon –, hát csakugyan nem szeretsz többé? Légy bátor, mondd meg az igazat.
A leányka megrázkódott, fölemelte azt a szép fejét és így szólt megdicsőülve, szinte mámorosan:
– Szeretlek, mindig szerettelek. Mindennap terólad gondolkoztam, felhőtől, fecskétől neked üzengettem.
Miloszláv édesen, boldogan bólingatott:
– Felhőtől, fecskétől mindennap megkaptam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése