Alfred Kubin

Tegnapi képzelemzés órán egy számomra ezidáig ismeretlen alkotóval találkozhattam, nagyon megtetszettek a munkái, kicsit jobban utánanéztem.

Előadó csoporttársam kiemelte azt, mennyire fontos egy művész alkotásainál, hogy miket kellett megélnie, milyen volt az élete, a traumái és ezek által a személyisége. (Teljesen egyetértek egyébként.)

Alfred Kubin Csehországban született és kapott bőven a "jóból". Bántalmazás, halál, idegösszeroppanás, öngyilkossági kísérlet... megélt 2 világháborút is.

Csatlakozott  Blaue Reiter csoporthoz, velük állított ki, majd elsodródott a művészeti avantgárdtól.

Hatott rá Goya is (szerintem ez nagyon látszik munkáin), a szimbolizmus-expresszionizmus alkotójaként tartjuk számon.

Grafikus (nem festő!), illusztrációkat készített a kor jeles írónak munkáihoz is, de maga is írt, így volt olyan is, hogy saját könyveiben kaptak helyet ezek az alkotások.

Jöjjenek a képek:

A születés órája

A Horror

Önmegfigyelés

Minden éjjel egy álom kísért minket

A sétány

(Ha eddig bárkinek is kétségei lettek volna arról, hogy kicsit nőgyűlölő volt.)

Az eddigi képek forrása: 

https://www.alfred-kubin.at/en/artwork/57/5B7753E0827F

Szorongás 

Ezt nem engedte letölteni, Halálugrás. (Biztos Gustave Courbet: A világ eredete inspirálta :)), kicsit álszent dolog a mai világban egy ilyen képet még kihomályosítani....)

Ennek az utolsó képnek a forrása: 

https://www.wikiart.org/en/alfred-kubin/all-works#!#filterName:all-paintings-chronologically,resultType:masonry

és még: 

A legjobb orvos

Imádás

A bálvány

Veszély

Utóbbi 4 kép forrás: https://artofericwayne.com/2018/01/29/eerie-alfred-kubin-forgotten-pioneer-of-symbolism-expressionism-and-surrealism/

A végére ismét egy olyan kép, amin felfedezhető a két zseni, Goya (Los Caprichos) és a kortársa, Ensor hatása, -egy kis társadalomkritika: 

A vőlegény 

Forrás: https://heni.com/news/article/alfred-kubin-der-brautigam-2026-04-15

🚋

 "Arról álmodozott

hogy egy nap

majd felszáll

és a villamoson

találkozni fog

azzal akivel

kézenfogva sétálni tud

szabadon a Duna-parton

de a villamosok

nem bírnak el

csak százévente egy

ilyen pillanatot."

~ Tisza Kata ~

zaj

Tudod mit? Nem védekezem.

Nincs rád időm.

Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?

Átnézek rajtad, mint a levegőn.

Elég volt annyi éven át remélni

és várni kiméletesen;

már nem kiméllek: nem is figyelek rád.

Vállallak, és léted megszüntetem.

Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,

de kibírlak, mint bármi mást:

úgy néztelek, mint elmult örömöt,

nézlek majd, mint egy sorscsapást.

Téged csak a magad fájdalma izgat,

ma is csak a dühödnek élsz;

nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra,

egyszer, talán, ha észretérsz.

❤️‍🩹

 "Fogalmam sincsen milyen osztozni a nehézségeken.

Nem tudom és nem tapasztaltam még pàrkapcsolatban milyen amikor valaki azt mondja, fogd meg a kezem, itt vagyok együtt mindent megoldunk.

Nem tudom milyen, mikor valaki ragyogó szemmel néz rám reggel, és éjjel úgy alszik el, hogy az álmàban is én vagyok a legszebb.

Nem tudom milyen együtt teremteni,együtt egymásért létezni.

Nem tudom milyen, mikor a férfinak is fáj az, ami nekem.

Nem tudom milyen megtartva lenni két ölelő karban, és tényleg biztonsàgban lenni.

Nem tudom milyen, mikor igazàn, tiszta szívvel, szerelemmel választanak nap, mint nap.

Fogalmam sincsen arról milyen egy igazi kapcsolat, milyen egy kapcsolat, amiben a szeretet és a szerelem is jelen van.

Nem tudom milyen, amikor egy férfi attól boldog, hogy adhat, hogy engem boldognak láthat.

De azt tudom, hogy olyan férfit szeretnék, aki mindezt megmutatja nekem.

Szeretném megtapasztalni, megélni, érezni, milyen is biztonságban, együtt, kéz a kézben szeretetben, szerelemben haladni az úton.

Tudni szeretném milyen, mikor választanak.

Milyen amikor a szerelem nem csak belém hasít hirtelen.

Érezni szeretném milyen, mikor a férfiban is egy pillanat alatt felébred a szerelem.

És akàrhogy is nem érti, hogy történt mindez.

Csak annyit érez,akar,akar engem.

Mindenen àt.

Szeretném megélni,milyen érzés valójában szeretve lenni.

"

Forrás: A Formáló Facebook 

 Az otthon ott van, ahol a szívünk van.

Milyen szépen tudtak még írni akkoriban a nőkről:

 Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.