2015. március 1., vasárnap

Mai napon hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattam kedvenc múzeumomat.

A Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállításai közül a  Rippl-Rónai és Maillol művészpáros barátságát bemutatóra esett a választásom.

A méltán világhírűvé vált Rippl-Rónai József munkássága iránt mindig is vegyes érzelmeket tápláltam-mint amilyen szinten összetett és sokrétű is az.

A múzeum oldalán található rövid összefoglaló viszont említést tett a Nabis-kal való kapcsolatukról, (hiszen mindketten a csoport tagjai voltak,) és ennek kapcsán pár kedvencem (Pierre Bonnard, Edouard Vuillard) munkája is hazánkba érkezett , akik miatt viszont úgy éreztem számomra is érdekes lehet ez a kiállítás.

Nem kellett csalódnom. Bár engem pusztán már a Galéria impozáns látványa lázba hoz, az esemény is bőven megéri a maga 2400ft-os árát.


A kiállított képek kronologikus sorrendben mutatják be Rippl-Rónai pályájának korszakait, párhuzamot vonva barátja, Maillol munkásságával.
Gyakran ugyanazon témák feldolgozása 2 teljesen eltérő stílusú művész által.

Rippl-Rónai Munkácsy tanítványa volt, hatása korai munkáin erősen érezhető.

 Kalitkás nő



Nő fehér pettyes ruhában

Kezdetben sötét színvilág jellemzi, sokat dolgozik pasztellel, olajjal csak kiegészíti munkáit, csak később készít önálló olajfestményeket,



Kontúrok, dekorativitás, síkszerűség jellemzik. Ezeken a kulcselemeken túl, maguk az ábrázolt nőalakok is a jellegzetes szecessziós nőideált hozzák, a "csont nélküli ", légies kicsit felsőbbrendű/affektáló mozdulatokkal ábrázolt kecses kor divatja szerinti alakok jellegzetes kontúrokkal elválasztva a puha, foltszerű háttértől.





Maillol kicsit az az érzésem mindig közelebb van az ábrázolt világhoz, sokkal kevésbé légies és álomszerű, mint barátja, kicsit merevebb, szabályosabb, ő később fel is hagy a festészettel és teljes egészében a szobrászatnak szenteli életét-természetesen ezek közül is láthatunk párat a tárlaton.

Rippl-Rónai belsőépítészként is jeleskedik -elsőként Magyarországon ő készített egységes stílusú terveket az Andrássy villa ebédlőjéhez, melynek alapos bemutatására külön sarkot szenteltek.



Aristide Maillol munkássága, formakultúrája erősen kihat 20.századi és ezáltal az egyetemes szobrászatra (Cézanne-hoz hasonlóan, akinek stílusa munkássága a 20.századi modern festészet előfutára).



Szakít Rodin impresszionista festőien vázlatos formáival, vele ellentétben zárt, áttekinthető, tiszta kompozíciók-erősen behatárolt, tömör szobrászati formák.
Kicsit újra a klasszikus szobrászatra emlékeztetnek (legalábbis engem, bár imádom a szobrászatot, számomra inkább egy kommunista/szocreál szobrokra emlékeztetnek, de  minden tiszteletem és elismerésem ellenére Cézanne-hoz hasonlóan ő sem tetszett).
Kedvenc témája a női akt.





Kifejezetten szép faliszőnyegeket láthatunk--a gobelin és a plakát (szintén bemutatásra kerül pár) a Nabis két közkedvelt kifejezésformája, sajnos csak egyikőjükét találtam meg a neten.




 A leírás szerint, ezeket gyakran a család női tagjai készítik, illetve aktívan besegítenek elkészítésükben, így aztán gyakran születnek ábrázolások ebben a pozitúrában is!
Egyik személyes kedvencem:

Hímző nő-Rippl-Rónai József




(Aki esetleg nem tudná a Nabis egy az 1890-es évek táján megalakult posztimpresszionista csoportosulás.
Vezetőjük Paul Sérusier.
A "nabis" kifejezés a héber prófétából származik.
Gauguin-t és a japán művészetet veszik kiindulópontnak.
Erős színek, dekoratív, síkszerű,....
Enteriőr, plakát, gobelin.
Valahol a posztimpresszionizmus, szecesszió és expresszionizmus között.
Tagjai Pierre Bonnard, Maurice Dennis, Êdouard Vuillard, Ranson, Valloton, Vaszary János, Maillol és Rippl-Rónai József ...).

Egyik nagy kedvencem Pierre Bonnard, foltszerű puha,éles életteli színei, dekoratív ábrázolás. Kezdeti munkái nekem Renoir-t idézik (erre egy művészettörténész valószínűleg agyvérzést kapna, ha olvasná :)))) de sokkal élénkebb színekkel, egyre több intim kis szobabelsővel.


(Sajnos ez a kép nem volt itt, de az egyik nagy kedvencem tőle! :-) ) 

egyszerű, de nagyszerű, és itt volt, meseszép:


Édouard Vuillard, másik nagy kedvencem, hasonlóan a többi Nabis-hoz, élénk,tiszta színhasználata fog meg,
bár szerintem sokkal dekoratívabb, érzékenyebb társainál is.
A következő 2 mű sem szerepelt a kiállításon sajnos, de elég jól látszik miről beszélek.



Ranson valamiért számomra eddig ismeretlen volt, most a 2 magyar festőnek ajándékozott képe, amely szerepel a kiállításon, őt is kedvenceim közé emelte.

A kiállítás után a netről vadásztam még pár képet tőle, íme:

 

Rengeteg vázlatot  sorakoztat fel a tárlat
Közülük néhány:

ez volt az egyik kedvencem, bár a repro elég rossz minőségű, és Rippl-Rónai toll, tus készült aktja

Plakátok


Pierre Bonnard plakátja 


A kukoricás stílus


Lazarine és Anella

Feleségéről és annak elárvult unokahúgáról készült a mű, akit magukhoz vettek gyámjukként


Maillol meghívja szülővárosába Rippl-Rónait és családját, az itt töltött 3 hónap alatt tájképeket fest, és világosabb színeket (barnás, zöldes árnyalatokat ) is elkezd használni
(na ez az a színvilág ami miatt nem kifejezetten szeretem őt, így képet még véletlen sem csatolok :-P )



Rengeteg portré(pl.Öreganyám-jelentős munkája), körhintás festmény (itt ismerkedett meg feleségével), háborús témájú képe maradt ki a felsorolásomból,
innen is látszik mennyi információt és munkát láthat a tárlaton az ide látgató érdeklődők.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése