Sikerült végre megnézni a The Housemaid című filmet.
A könyvet, ami alapján készült, nem olvastam, és nem is fogom, mert lektűrt nem szokásom.
Nem mondom, hogy olyan nagy csalódás volt, de nem valószínű, hogy többször megnézem majd.
Azt írták róla, mekkora csavarok vannak benne, és több kritikát direkt nem is olvastam róla - hát az első olyan találkozónàl, mikor mindhárom főszereplő jelen van (film 10. perce) rájöttem, ki a valódi gonosz. Akinek kicsit nehezen esnek le a dolgok, annak max 10 percre rá, mikor az anyós megjelenik.
Ami nem tetszik, és ami a filmet felejthetővé teszi, hogy nem a cselekményekből, vagy az utalásokból derül ki a story, hanem egy levélből, amit az egyik főszereplő felolvas, 🤌🏻5 percen keresztül hallgatjuk, amit eljátszani szoktak.🙄Ennyi. Így lövi le a poént.
Pedig Amanda Seyfried zseniális, Sydney Sweeney meg kirakja az ikreket és vetkőzik, meg megszeppent, mint mindig, az számomra még nem derült ki, hogy ő pl. milyen színésznő lehet🫣. (Utóbbit úgy prostituálják állandóan, mint a zsenge Scarlett Johansson-t meg Keira Knightley-t. Nekik is vagy 30 után volt lehetőségük megmutatni, hogy a szájtátós erotikus nézésen, lihegésen, meg a vetkőzésen túl milyen színésznők - mondjuk ők még ostobább és igazán mesterkélt fejeket tudtak vágni, ez a Sydney legalább természetes.)
A film legnagyobb előnye, hogy online meg lehetett nézni, nem került 4000 forintba a mozijegy. 😬😀 Na meg a legvégén a csattanó az új feleségnél, na az jó lett.😁
Most megnézem az egyik kedvencemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése