Így a ballagók komolysága kapcsán egyre inkább tudatosul bennem, hogy minden egyes életszakaszunk problémái  mennyire eltörpülnek és nevetségessé válnak későbbi önmagunk szemében (is).

Ma ellátogattam az Erkel színházba, Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját megnézni.
--(bakancslistapipa)--
A jelmezek egy rövid szimbolikus intro részben teljesen modern, mai öltözetek voltak (már megijedtem, hogy a 3.sorra szóló jegyem "hiábavaló".....),hiszen számomra mindig is ezek megfigyelése és élvezete az elsődleges szempont.  (Mintha csak az esemény/történet váza, vázlata lett volna ez a szimbolikus elemek sora.)

Ilyen esetekben várom, mikor térnek át "igazi" /korhű jelmezekre-jelen esetben ez megtörtént.

V.Lászlót Szappanos Tibor alakította, egy általam nagyon kellemesnek megítélt tenor, és ô az a személy, aki az általam látott darabokban a legtöbbet szereplő/általam legtöbbet látott operaénekes.

Az első felvonásban V.László és Cillei "párbeszéde" a nézőtér két részén zajlik-imádom az ilyet. Kinyújtod a karodat és megfogod Cillei Ulrik kabátjàt (akit alakító Cser Krisztián mellékesen zseniális arcjátékával, rögtön a közönség kedvence lett, mely az első felvonás végèn a tapsok mértékében erősen megmutatkozott.)

A közönség méltán másik nagy kedvence Szilágyi Erzsèbetet alakító Kolonits Klára (akit talàn a Szöktetés a szerájban című műben láttam és hallottam már).
Zenéhez nem értőként, nem találok szavakat arra, amit ő a hangjával képes kifejezni. Abban az egyben biztos vagyok, mind képzettsége és hangi adottságai is páratlanok.

HunYadi Lászlót a CottonClub Singers alapító frontembere, László Boldizsár személyesített meg.

Most jön a furcsa rész, egy számomra nagyonnnnemmmmmátyásos Mátyàs rohangàl a színpadon, egy őt követő hölggyel, ( Simon Krisztina), aki a hangjàt kölcsönzi.
(Jelmezekben-vizuálban tetszik ahogy megjelenítik, de miért indokolt ez?! egy fiúgyermek némán játsza női hang kölcsönzésével.)

éééés itten jön a személyes nagy kedvenc: Gara Mária és az őt alakító Rácz Rita. Sohasem láttam még ennyire szép, bájos arcú operaénekesnőt, és a hangja is.......személyes kedvencem lett.

Jelmezekből a sárga-vörös(bordó) párok-más színpadképnél zölddel.....háttérként sok "negatív=szomorkás=borús" mélylila-zöld-fekete....a modern ruhás, "mai" vonal érthető (szimbólumokkal, mely vàzolja a kor viharos  történelmét) .....a királyi és hozzá hasonló katonai öltözetek egy része viszont bennem erősen Ferenc József ábrázolást idéz-Hunyadiak viszont szerintem xV.sz. (lehet ezzel utal a mű aktualitására?! hiszen tudomásom szerint akörül íródott.....-de ezesetben egy jelmeztetvezônek ennyi mindenre kell figyelnie?!-sok kérdésem lenne..)


gudnájt \m/

Nemzeti ünnep

Miután a hosszú hétvégének az első részét szándékoztam csak Budapesten tölteni, és az összes engem érdeklő színházi darabot már láttam, más kulturális program után kellett néznem.(Ráadásul, ami egyedül is szórakoztató tud lenni.)

A Magyar Nemzeti Galéria, állandó kiállítására esett a választásom, az időszaki kiállítás (Orosz avantgárd az 1910-1920-as években) nem hozott túlságosan lázba.

Kicsit zavaró volt a Várnegyedre ünnepnapokon jellemző tömeg, de a múzeumban már elviselhető volt (főleg, ahogy a modern művészetek felé, egyre fentebb haladunk :D ).

Az épületben egyre fentebb haladva kronologikus sorrendben kapnak helyet a különböző művészeti korszakokra jellemző alkotások. (A Szépművészeti Múzeum felújítása miatt a második emelet egy része, az ottani tulajdonú külföldi mesterek munkáiból is láthatunk most egy kis válogatást.)

Úgy gondoltam, megérnek a kedvenc festményeim és szobraim egy bejegyzést.

Kezdésképp álljon itt a 2.emeletre vezető lépcsőforduló Mednyánszky képek.
A Tiszai halászat

és a Munkács vidékéről (Itatás)

nagy kedvenceim.
 (A képek előtt álldogáló 40-50-es korú pár arról tanakodott, hogy ezek a képek koszosak, le kellene őket porolni-attól szürkés....%!/%/?? hehh? )


Válogatásom a felső emeletre, az 1945 utáni magyar művészetre élezném ki.

 A múzeum 3.emelei kupolájában Berczeller Rezső Apokalipszis című művét láthatjuk, a monumentális installáció eredetileg a Kiscelli Múzeum templomterébe készült 1990-1991-ben, majd - mivel az ottani kiállítás nem valósult meg - a Nemzeti Galéria kupolájába került az alkotó halála után. Az apokalipszis bukott angyalait ábrázoló mű a magasba törő kupolatérben szakrális jelentést kap. Az alakok hálószerű szerkezete az idős művész felfogását tükrözi az angyaloknak a fizikai és a szellemi világ között átjáró, kettős természetéről. E kettősséget sok műalkotás fogalmazta meg a középkortól napjainkig, Berczeller megoldása a transzparenciával kelti fel a lebegés, a köztes térben való keringés érzetét.(Forrás: MNG)

Szintén itt található nagy kedvencem, Szervátiusz Tibor: Tüzes trónon című monumentális fém szobra.
(Dózsa György emlékére)

Jobbra haladva sorra a termeken:



Pauer Gyula: Maya

Korniss Dezső:
Ellentét II.

Sárkányos

Korniss Dezsőtől a suliban reprodukciót készítettem, a Laokoon I. című képéről, ez sajnos nincs a Nemzeti Galéria tulajdonában

Losonczy Tamás: Tisztító nagy vihar

Vilt Tibor: Ketrec

Tóth Menyhért: Védelem

Somogyi József: Kubikus

Kerényi Jenő: Géniusz

Keserű Ilona. Keretes

Szentjóby Tamás: Háromszemélyes hordozható lövészárok

Altorjai Sándor: Süllyedjek felfelé

'60-as évek után
 Birkás Ákos: Fej

Bukta Imre: Hajnali szabad permetezés

Imre Mariann: Szent Cecília

 melyet Stefano Maderno hasonló nevű alkotása ihletett

Mednyánszky László. Csavargófej

Egy Fb eseményhirdetésben láttam, és kiverte a biztosítékot:  "motivációt gyűjtünk"--?!?!? Az emberek egy része, tényleg ennyire nem tudja mi a f@szt kezdjen az életével?! "Énidőben" megkeresik, hol veszett el életük értelme. 

Gondolom egy ilyen csajos klubnapon megtalálja élete értelmét 2 biomoszatmaszlag közt....szánalom.

Szülői nyomásra lediplomázott, 30 előtt esküvő gyerek+családi ház, aztán rájön, hogy nem is tudja mit akar? -van amelyik 25 körül már kapizsgálja, 
de amelyik már 12 évesen kezd el pörögni a hancúrlécen, az kihagyja a sulit is a "látványtervből", és először(?) 20-22 évesen kiégve rájön, hogy élete értelme egy(?) gyerek, és beáll főállású tenyésztehénnek.

Akkor aztán lehet blogolni, tüntetgetni, elkezdeni gyerekkel megvalósítani saját álmainkat, amit a szüleink sajátjaik helyett elnyomták bennünk-csak hogy folytassuk a jó példát, vagy mehetünk női ruha üzletekbe szatírkodni (mert ha frissmama érkezik és női ruha üzletben dolgozol, menekülj!!!!) ééééééés ha túlnőtte a törpe a baba-mama klubot csinálunk egy következőt. (Ha még van kivel.)

Summa summarum-- "énidőben" aztán mennek "motivációt keresni" a csajdélutánra.
Gratulálok

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, 2. fejezet

"
II.

Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában. Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.

Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén. Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:

- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!

- Micsoda?

- Rajzolj nekem egy bárányt...

Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél. Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.

Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.

Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:

- De hát... hogy kerülsz te ide?

Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:

- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt...

Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.

- Annyi baj legyen - felelte. - Rajzolj nekem egy bárányt.

Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:

- Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

Hát erre rajzoltam egyet.

Figyelmesen szemügyre vette, aztán:

- Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

Rajzoltam egy másikat.

Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.

- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

Megint újat rajzoltam.

Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.

- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.

- Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.

Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

- Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

- Miért?

- Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...

- Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.

A rajz fölé hajolt.

- Nem is olyan kicsi... Nézd csak! Elaludt...

Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

"

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, I. fejezet

"

1.

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

A könyvben ez állt: "Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza."

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.

- Miért kellene félni egy kalaptól? - válaszolták.

Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:

Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról. Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülőgépet vezetni.

Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak. Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.

Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.

Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott: "Ez egy kalap."

Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.

Amikor meglop egy "barát" ?!

Kezdjük az elején!
Volt egy kislány, becsületre, szorgalomra nevelték.
Mikor felnőtt, kemèny munkával, de megkereste azt a pénzt, amire az életben maradáshoz feltétlen szüksége volt.
Sosem vette volna el másét-nem vágyott rá, tulajdonképpen nem voltak túl nagy anyagi igényei sem.

Egy olyan helyen, ahol dolgozott éppen, reggeli és esti leltárt készítettek, nyitó ès zàróblokkal igazolták jelenlétüket, ès a naponta befolyt pènzről még ezen túl is komoly "elszámolást" adtak le.


Egy szèp napon, felhívta a főnöke, és a záróblokkok hiányára panaszkodott.
Csak vitatkoztak, vitatkoztak, mire kiderült kicsit több, mint 110 000ft-nyi hiány gyűlt össze a leányzó leltárjain.
Úgy, ahogy volt, az Andrássy út közepén letámasztotta a bringáját, ès olyan taknyanyála-egybefolyt módon hangosan bömbölt-nem értette ki pályázik az ő becsületére.

Megegyeztek azonban abban, hogy átküldenek neki 2 ilyen leltárpapírt.
Bámulatos, kislány rögtön felismerte, hogy ez bizony az ő neve, de nem az ő "rovásírása" -történetesen a váltótársa gyöngybetűi,  aki egész véletlen az egyedüli ember, aki rajta kívül a kasszájához hozzáfér.


110 000ft-ot ellopott az ő nevében az az ember, akiben megbízott és naphosszat csivitelt.

A váltótárs barátja rendőr, így mindig ezzel takarózik, valamint terhes ('94es születésű ugyan ő maga is) -egy ilyen anya mire nevelni majd gyermekét?





....

Most voltunk bent a munkaadónknál. A tulajdonos higgadtan elmondta, tudnak róla mi hogy történt-elég jó bizonyítékokat hagyott maga után.
Elmondása szerint, amit velem tett, az a része a legrondább a dolognak.

A vàltótárs-álnéven?: Gabriella, mindent tagad, még ő vagdalózik, hogy feljelenti volt munkaadóját mindenféle általa kitalált dologgal (és rendőr párjával-aki így történetesen bűnrészes).

.....

Úgy érzem, ha nem jelentem fel becsületsértésért, máskor mással is ugyanezt teszi majd.


.......egy bocsánatkéréssel minimum tartozna