HecendorferTimea: Nemzeti ünnep

Miután a hosszú hétvégének az első részét szándékoztam csak Budapesten tölteni, és az összes engem érdeklő színházi darabot már láttam, más kulturális program után kellett néznem.(Ráadásul, ami egyedül is szórakoztató tud lenni.)

A Magyar Nemzeti Galéria, állandó kiállítására esett a választásom, az időszaki kiállítás (Orosz avantgárd az 1910-1920-as években) nem hozott túlságosan lázba.

Kicsit zavaró volt a Várnegyedre ünnepnapokon jellemző tömeg, de a múzeumban már elviselhető volt (főleg, ahogy a modern művészetek felé, egyre fentebb haladunk :D ).

Az épületben egyre fentebb haladva kronologikus sorrendben kapnak helyet a különböző művészeti korszakokra jellemző alkotások. (A Szépművészeti Múzeum felújítása miatt a második emelet egy része, az ottani tulajdonú külföldi mesterek munkáiból is láthatunk most egy kis válogatást.)

Úgy gondoltam, megérnek a kedvenc festményeim és szobraim egy bejegyzést.

Kezdésképp álljon itt a 2.emeletre vezető lépcsőforduló Mednyánszky képek.
A Tiszai halászat

és a Munkács vidékéről (Itatás)

nagy kedvenceim.
(A képek előtt álldogáló 40-50-es korú pár arról tanakodott, hogy ezek a képek koszosak, le kellene őket porolni-attól szürkés....%!/%/?? hehh? )

Válogatásom a felső emeletre, az 1945 utáni magyar művészetre élezném ki.

A múzeum 3.emelei kupolájában Berczeller Rezső Apokalipszis című művét láthatjuk, a monumentális installáció eredetileg a Kiscelli Múzeum templomterébe készült 1990-1991-ben, majd - mivel az ottani kiállítás nem valósult meg - a Nemzeti Galéria kupolájába került az alkotó halála után. Az apokalipszis bukott angyalait ábrázoló mű a magasba törő kupolatérben szakrális jelentést kap. Az alakok hálószerű szerkezete az idős művész felfogását tükrözi az angyaloknak a fizikai és a szellemi világ között átjáró, kettős természetéről. E kettősséget sok műalkotás fogalmazta meg a középkortól napjainkig, Berczeller megoldása a transzparenciával kelti fel a lebegés, a köztes térben való keringés érzetét.(Forrás: MNG)