Kezdjük az elején!
Volt egy kislány, becsületre, szorgalomra nevelték.
Mikor felnőtt, kemèny munkával, de megkereste azt a pénzt, amire az életben maradáshoz feltétlen szüksége volt.
Sosem vette volna el másét-nem vágyott rá, tulajdonképpen nem voltak túl nagy anyagi igényei sem.
Egy olyan helyen, ahol dolgozott éppen, reggeli és esti leltárt készítettek, nyitó ès zàróblokkal igazolták jelenlétüket, ès a naponta befolyt pènzről még ezen túl is komoly "elszámolást" adtak le.
Egy szèp napon, felhívta a főnöke, és a záróblokkok hiányára panaszkodott.
Csak vitatkoztak, vitatkoztak, mire kiderült kicsit több, mint 110 000ft-nyi hiány gyűlt össze a leányzó leltárjain.
Úgy, ahogy volt, az Andrássy út közepén letámasztotta a bringáját, ès olyan taknyanyála-egybefolyt módon hangosan bömbölt-nem értette ki pályázik az ő becsületére.
Megegyeztek azonban abban, hogy átküldenek neki 2 ilyen leltárpapírt.
Bámulatos, kislány rögtön felismerte, hogy ez bizony az ő neve, de nem az ő "rovásírása" -történetesen a váltótársa gyöngybetűi, aki egész véletlen az egyedüli ember, aki rajta kívül a kasszájához hozzáfér.
110 000ft-ot ellopott az ő nevében az az ember, akiben megbízott és naphosszat csivitelt.
A váltótárs barátja rendőr, így mindig ezzel takarózik, valamint terhes ('94es születésű ugyan ő maga is) -egy ilyen anya mire nevelni majd gyermekét?
....
Most voltunk bent a munkaadónknál. A tulajdonos higgadtan elmondta, tudnak róla mi hogy történt-elég jó bizonyítékokat hagyott maga után.
Elmondása szerint, amit velem tett, az a része a legrondább a dolognak.
A vàltótárs-álnéven?: Gabriella, mindent tagad, még ő vagdalózik, hogy feljelenti volt munkaadóját mindenféle általa kitalált dologgal (és rendőr párjával-aki így történetesen bűnrészes).
.....
Úgy érzem, ha nem jelentem fel becsületsértésért, máskor mással is ugyanezt teszi majd.
.......egy bocsánatkéréssel minimum tartozna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése