Nagy rajongója vagyok a szépirodalomnak és a költészetnek, de a nem magyar költők munkáiból keveset sikerült befogadnom.
Míg a prózát szerintem mindegy milyen nyelven olvassuk, addig egy vers pl. kétlem, hogy az anyanyelvén kívül képes lenne más nyelven is ugyanazt nyújtani. (Ez persze csak az én véleményem.)
Tizenéves korom meghatározó élménye volt Baudelaire és Villon pár verse, ha lehetne most mindegyiket posztolnám, mégis egy az aktuális helyzethez passzolóbb sorokra esett a választásom.
"
Aludni jó és kőből lenni még jobb,
még szégyen és gyalázat úr a világon.
Mily szerencse: se éreznem, se látnom!
Ne kelts föl hát, s ó! csendesen beszélj ott! "
Michelangelo
Az Éj szobra, Firenzében
Mivel viszont ez egy blog, amiben annyit és úgy osztok meg, ahogy akarok, így jöhet még egy Baudelaire kedvenc is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése