2017. július 25., kedd

Anyàm azt mondta, hogy a pszichomòkus nem segìt, ha depresszìv vagyok.
 Részben tudom, hogy igaza is van-mert megtanìtott meditàlni, mikor gyūlöltem magam, és végigàsìtozta a ràm szabott 1/4 òràjàt, de ezekkel nem segìtett sokat a magam elfogadàsàban/beilleszkedésben-màra màr nem csak én utàlom magam. :D

Nem tudom, hogy meg tud-e gyògyulni valaki lelkileg, ha a teste ilyen szinten làzad ellene.
Nagyon szeretném, ha meg lehetne szûntetni a testi bajokat, hogy merjek ùjra közössęgbe menni-és a gyœngédnek vélt/ remélt kapcsolatban ne azt kérdezzék tőlem, hogy "na mi van, most le fogsz hànyni?", de valòszìnūleg az én esetemben ez màr nem fogja szimplàn megoldani a problémàt.... Nem tudom a hatàrokat, meddig normàlis megfelelni akarni és mikortòl hasznàlnak ki....
Olyan vagyok, mint egy kislàny érzékenysęge és vàgyai egy 100 éves néni lemondàsãval és kiàbràndultsàgàval.
Hallgatom a szemęlyiségfejlesztő gondolatokat tovàbb.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése