Tudom, most illik úgy tenni, mintha tegnap csak egy sima szombat lett volna....
Mégis, 1-10-ig terjedő skálán mennyire szánalmas dolog arra vàgyni, hogy megismerj valakit, akinek valószínűleg még a létezésed sem tűnt fel? Hiába írtam, eltelt egy csomó idő és nem változott semmi, és én nem tehetem újra, nem terhelhetek senkit a jelenlétemmel, ha nem akarja.
Eszembe jut 2 kedvenc Sandra Bullock idézet:
Volt már olyan magányos, hogy egy kómába esett embert próbáljon meggyőzni?
(Aludj csak, én álmodom)
Jellemző rám, távol tartok én mindent és mindenkit. A férfi, aki ott volt és feleségül akart venni, ő nem kellett, elhagytam. Ugyanakkor annak, akivel sose találkozhatok, neki odaadnám a teljes szívem. Így szép. Veszélytelen.
(Ház a tónál)
Bár lennék másmilyen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése