🫣
és még csak azt sem mondhatom, hogy más tehet róla 😳🤌🏻
2026. január 21., szerda
2026. január 20., kedd
2026. január 19., hétfő
Ma reggel belefutottam egy képbe, ami elindított bennem egy gondolatmenetet.
Sokan mondják azt, hogy mennyire tisztelik azokat, akik a saját útjukat járják.
A valóságban azonban ez ritkán ennyire egyszerű. Az önazonosság nem mindig látványos, nem mindig sikeres, és főleg nem mindig kényelmes.
Gyakran magányos folyamat, amit kívülről nehéz megérteni.
Ha valaki nem „bizonyít” elég gyorsan vagy elég látványosan, inkább azt kérdezik, miért nem engeded el. Miért ragaszkodsz ahhoz, ami nehéz, ami fáj, ami időigényes? Miért nem választod a könnyebb utat?
Pedig a legtöbb úton az újratervezés, megtorpanás, padlóra kerülés is szerepel. Ez szerintem egy tanulási folyamat és ha igazán akarunk valamit, azért a szenvedést is vállalni kell. (yin + yang ☯️)
(Mondjuk nem hiszek abban, hogy van egy nagy cél, aminek az elérése majd megváltást hoz, szerintem az utat is érdemes élvezni.) A tervezés nálam nem is egy cél, inkább identitás.
(Hihetetlen, hogy hozzám közel álló emberek is azt hiszik, most azért végzek épp egy újabb sulit, mert majd abból akarok élni. 😳?! Ez egy kisebb cél, amit úgy gondoltam egyszer majd elérek, most tűnt úgy, hogy kivitelezhető lesz.)
Ugyanez a helyzet a párkapcsolatoknál is. Az önazonos működés itt sem számít előnynek.
Az, hogy valaki nem képes több irányba nyitni, több ember felé érdeklődést vagy vonzalmat érezni, az nem választás, hanem működés. Bár sokan állítják, hogy ezt keresik, a gyakorlatban az ilyen hozzáállást unalmasnak, kiszámíthatónak vagy "túl egyszerűnek" bélyegzik. Mintha a taktika, a játszmák hiánya kevesebb izgalmat jelentene.
Ez utóbbi szerintem nehezebb terep. 8 milliárd emberből meglegyen az az egy zsák/folt, de a legjobb barátnőmék kapcsán - akik mindketten teljesen önazonosak - legalább már találkoztam egy hiteles, pozitív példával legalább.
2026. január 18., vasárnap
2026. január 17., szombat
2026. január 16., péntek
2026. január 15., csütörtök
2026. január 14., szerda
2026. január 13., kedd
2026. január 12., hétfő
Majdnem napra pontosan 1 hónapom van a következő oktatási napomig, így arra gondoltam ebben az 1 hónapban csupa izgalmas, érdekes könyvet olvasok majd, aminek semmi köze a kötelezőkhöz és a sulihoz (de főleg nincs a vallástudományhoz, etikához, esztétikához vagy filozófiához :D).
Tegnap elkezdtem (agykikapcs céllal) A tettes III. évadát. Bűnügyi, thriller, krimi - hol melyik meghatározás szerepel. A lényeg, hogy nyomoznak benne és elég csavaros a történet.
Na és akkor kiderül még ez első részben, hogy a főszereplő kicsit Nietzsche fanatikus, és mint a 20. sz. elején a bajszos német bácsi - szereplőink is eléggé szélsőségesen, kifordítva értelmezik egyik kedvenc filozófusom értékrenddel kapcsolatos gondolatait. Idézik is tőle az egyik kedvencemet (bár tőle elég sok ilyen van): "Ha sokáig nézel egy szakadékba, a szakadék visszanéz beléd."
...és akkor Kierkegaard gondolatai is felbukkanak (mindkettőről kellett 2 napja a vizsgán esszét írnunk :D), majd a Feuerbach mondatot, amit az egyik kurzuson az előadásom témájának választottam: "Az ember teremtette magának az Istent"
a végén pedig egy Jungot idéz a főszereplő:
"Mindaddig, amíg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életed, és te sorsnak fogod hívni."
Lehet inkább a Tudorokat kellett volna újranézni (megint).
2026. január 11., vasárnap
(Továbbra is előfordul velem olyan, hogy azt hiszem, meg fogok bukni, és másnap beírják a 4 vagy 5 osztályzatot, kicsit talán perfekcionista vagyok.)
A mellékállásom péntekkel megszűnt, jelentős mennyiségű időm szabadul fel.
Ezzel úgy érzem tényleg lezártam a 2025-ös évet.
------------------------------------------------------------------------------------------------------
2026-ra rengeteg kreatív ötletem van és gyűlnek az izgalmas menyasszonyi ruha megrendelések.
Idén viszont szeretnék több időt szánni a kikapcsolódásra is (és kevesebb ábrándot kergetni).
Körülvesznek kedves és kevésbé kedves emberek.
A hétköznapjaimban az energiámat mégis arra szánom, hogy azoknak az embereknek feleljek meg, akiknek sosem fogok tudni. Ez nagyon fárasztó.
Ez a körforgás ahogy beszippant (vagy ez séma?!), olyan területekre is kihat/ ismétlődik, ahol ezt át lehetne írni.
Szeretném megtanulni végre, hogy (csak) azokra az emberekre szánjak energiát, figyelmet, bármit, akik velem is nyitottan, kedvesen viselkednek.
2026. január 7., szerda
2026. január 6., kedd
2026. január 4., vasárnap
🖐🏻
Ha minden olyan tárgyból, 4 vagy 5 kapnék, amiből azt hiszem, hogy meg fogok bukni...😅
Viszont ☝🏼
Sajnos a két nagyon nehéz tárgyam még hátravan, és az időm nagyon kevés rájuk 😭
DE! ☝🏼
Büszkeséggel tölt el, hogy a chat gpt segítsége nélkül írt beadandóimra kaptam 5-ösöket.☺️
2026. január 2., péntek
2018-ban volt utoljára ennyi szabadnapom egyhuzamban. 🤔
Így végre volt időm befejezni A Karamazov testvérek című 4 kötetes Dosztojevszkij regényt - kinek mi ugye a szilveszteri program.😅
Ezzel utolsó pillanatban meglett a 10.000 oldal 2025-ben - tekintve, hogy szinte kizárólag pszichológiát vagy klasszikus szépirodalmat olvasok, szerintem nem rossz. (+persze sulis jegyzetet, amit nem számol a Moly.hu.)
A regény balett feldolgozása jobban tetszett, és a korábban olvasott Dosztojevszkij könyvek is, de nekem ilyen "teljesítmény kihívásaim" vannak magammal szemben, így csakazértis végig akartam olvasni. Egyébként az életben sem mindig a jó, kellemes dolgok hozzák a legnagyobb tanításokat, sőt.☝🏼
Éppen a főiskolás első félévemmel egyszerre, szeptemberben vágtam bele. Az alapszakon, szakirány választása előtt pedig főleg vallástudomány és filozófia kurzusaink vannak. A regény témája valami olyan gondolatra épül, hogy hit nélkül erkölcs sem létezhet.
Minden beadandóm és kiselőadásom a könyv valamelyik gondolatából indult.
Nem kifejezetten tetszett, mégis hatással volt rám.
Ivan Karamazov szájából hangzott el a legtöbb bölcsesség. Ő a középső testvér, aki végig önnön hitével küzd, végül megbomlik az elméje. Szmergyakov, a törvényen kívüli, apja házánál szolgáló testvér a valódi gyilkos. Előre utalt neki arra, hogy mit akar elkövetni, és azzal, hogy Iván nem tett ellene semmit, azt gondolja, felhatalmazta őt a bűn elkövetésére, egyenesen elvárta tőle- ezt megvallja neki, áthárítva a teljes felelősséget. Közben ugye az idősebb testvérét ítélik el, mert nem igazán sikerül neki ezzel a bomlott elmével a bíróságon bizonyítani Dmitrij ártatlanságát, a mostohatestvér pedig vallomása után öngyilkos lett.
Olvastam egy tanulmányt a műről. Utólagos irodalmi értelmezés szerint Dosztojevszkij 3 testvéralakja megfeleltethető Kierkegaard-féle életstádiumoknak. (Esztétika-etika-hit)
Jöjjenek az idézetek.
2.kötet elejéről:
"Vajon az ember teremtette-e Istent vagy az Isten az embert?"
A többi a 4.kötetből van:
~"senki sem hihet kierőszakolt hittel"
A sátánnal (gentleman) való találkozása, lelkiismeretével való küzdelme alatt hangzik el:
"Sátán vagyok, és semmi sem idegen tőlem, ami emberi."
"
-Álmomban jutott eszembe, éppen te vagy ez az álom.
Te álom vagy, és nem létezel.
-Az a szenvedély , amellyel tagadsz engem, - kezdte kacagva a gentleman, - arról győz meg, hogy mégiscsak hiszel bennem."
(Tanultuk valamelyik filozófusról, aki épp azt mondja, hogy nem tagadhatjuk valaminek a létezését, ha nem hiszünk benne, szóval azt állítja, Isten tagadásával éppen létezését bizonyítjuk.)
"Nem ilyen sasoknak való a föld felett lebegni."
"Az egyik féreg felfalja a másikat."
"Apák, ne keserítsétek el gyermekeiteket!"
Szóval szeretem az orosz klasszikusokat, főleg a realista irodalmat (mondjuk ez édes mindegy orosz, francia vagy magyar), de
alig várom, hogy túléljem a vizsgákat, és jöhessen végre a Bátraké a boldogság és a Juliette története, avagy a bűn virágzása könyvek.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)