Ma voltunk kirándulni egy barátnőmmel.
Az első két fotó Nagymaros (Visegrádi Vár), a többi mind Verőcén készült.
"Kegyed a napsugár, a harmatcsepp, a madárdal! Én meg afféle rémalak vagyok, nem is ember, nem is állat, magam sem tudom, hogy micsoda: valami, ami még a kavicsnál is keményebb, megtiportabb, alaktalanabb"
"Körülbelül másfél-két esztendővel a történetünket záró események után (...)a Sólyomhalom pincegödrében (...)
a sok rémes csont között találtak két csontvázat, melyek egyike sajátságos módon ölelte a másikát.
Az egyik csontvázon, a nőin, még látszottak egy valamikor fehér ruha foszlányai, (...)
A másik, amely emezt átölelve tartotta, férfi csontváz volt. Feltűnt, hogy a gerincoszlopa ferde, a feje a lapockacsontok között van, és rövidebb az egyik lába. A nyakcsigolyáján egyébként nem volt törésnyom, s ebből látszott, hogy nem akasztófán végezte. Az a férfi, akiből ez a csontváz lett, idejött, és itt halt meg. Amikor le akarták választani arról a csontvázról, amit ölelt, porrá omlott."
Ötödik nekifutás: Victor Hugo – A párizsi Notre-Dame. Bár a realizmus, naturalizmus (Zola🖤) közelebb áll hozzám, ez a regény most eléggé betalált.
Van benne egy rész, amit sehol nem idéznek teljes egészében, mutatom:
"A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
De ami aztán már teljességgel megmagyarázhatatlan, minél elvakultabb ez a szenvedély, annál időt állóbb, és akkor a legszívósabb, amikor a legkevesebb benne az értelem."
Szeretem a kedves, tiszta embereket.
A tavasz illatát, a mosolyt, a mélyre húzó tekintetet, a kedvességet🫠. Ha segíthetek, mikor nem kérik, de látom, hogy kell. Együtt nevetni, borozni, csókolni. Alkotni. A kutyusok tiszta önzetlen szeretetét🫠, a cicák puha, kacérkodó allűrjeit🫠, simogatni, szeretni, az erdőt,a fákat és a felhőket, a viharban kuckózást, a szobrokat-a festményeket, a szép épületeket, a túrázást, a sétát, az olvasást,
Amikor valakinek az álmát válthatom valóra, és látom az arcán a ragyogást: 👰🏼♀️
Amikor a hátam mögött is elismernek.🫣
Ha szadista nárcisztikus nevelt, nem ez az alap értékrend. Mégis ez lett. 🤷🏼♀️ Átírtam? Nem kellett. Nekem ezek a fontosak.
Ezekből kívánok minél többet idén (is). ✨📝
Ma reggel valami olyan békés nyugodt érzés kerített hatalmába, ami igazán ritka kincs egy szorongó embernek.
Amikor mindegy ki-mit gondol/hisz, elfogadod, ahogy van. Nem tudsz változtatni és ez ebben a rövid intermezzoban nem tudja a boldogságodat befolyásolni.
Süt a nap, friss a levegő, és értékelem azt, hogy akik kedvelnek, azok részt vesznek az életemben és ezt a maguk módján ki is fejezik. Látszik, hogy napenergiával működöm.☺️
A munka- pihenés egyensúly úgyis megint felborul majd, mert én szendvedélyesen szeretem a hivatásom, (és a vesébe látó elemzéseim miatt sok barát az én készleteimet fogyasztja), de amíg tart élvezem, és a körülöttem lévő szép dolgokból töltekezem.
Kedvenc tanárnőmmel (és egy kimaradt távolsági busszal) indult az új félévem. Olyan tárgyaim vannak, mint episztemológia, ontológia, etika, művészetszociológia....😀 joggal tehetnénk fel a nagy kérdést, minek ez egy művészettörténésznek?! Ugye?! 🫣
..
(Ahogy a vizsgaidőszakra készültem karácsony előtt, olvastam az esztétika jegyzetemet a metrón. Ül mellettem egy ember és látom oldalról, ahogy beleolvas, majd hirtelen "belenéz az arcomba" igen meglepetten, olyan- "Ki ez az őrült, aki ilyeneket olvas?!" fejjel.... 🤣
....
A jövőhéten két leadásom lesz, így a mai éjszakát a Coca Cola, a Hell és az ezüstérmes múzsa Jonathan Rhys Meyers támogatja (😂=varrok Tudors❤️ alapzaj mellett)
A Valentin-napot a csoporttársaimmal tölthetem, éljen 🤣 érveléstechnikai ismereteket hallgathatok.
Fel lehetett volna venni ide a latint is. Süketeknek való nyelv, nem kérnek élő kommunikációt a szóbelin - fordítani kell, elemezni, értelmezni, stb., ami egy ilyen mértékű hallásproblémánál, mint az enyém is, jelentős könnyebbséget jelent - egy idegen nyelvnél nem tudsz szájról olvasni vagy a szövegkörnyezetből kitalálni valamit, mint az anyanyelvnél.
Ha már latin ( és süketség :D) az egyik kedvenc sententia-m még a gimiből:
"Epistola non erubescit."
Sikerült végre megnézni a The Housemaid című filmet.
A könyvet, ami alapján készült, nem olvastam, és nem is fogom, mert lektűrt nem szokásom.
Nem mondom, hogy olyan nagy csalódás volt, de nem valószínű, hogy többször megnézem majd.
Azt írták róla, mekkora csavarok vannak benne, és több kritikát direkt nem is olvastam róla - hát az első olyan találkozónàl, mikor mindhárom főszereplő jelen van (film 10. perce) rájöttem, ki a valódi gonosz. Akinek kicsit nehezen esnek le a dolgok, annak max 10 percre rá, mikor az anyós megjelenik.
Ami nem tetszik, és ami a filmet felejthetővé teszi, hogy nem a cselekményekből, vagy az utalásokból derül ki a story, hanem egy levélből, amit az egyik főszereplő felolvas, 🤌🏻5 percen keresztül hallgatjuk, amit eljátszani szoktak.🙄Ennyi. Így lövi le a poént.
Pedig Amanda Seyfried zseniális, Sydney Sweeney meg kirakja az ikreket és vetkőzik, meg megszeppent, mint mindig, az számomra még nem derült ki, hogy ő pl. milyen színésznő lehet🫣. (Utóbbit úgy prostituálják állandóan, mint a zsenge Scarlett Johansson-t meg Keira Knightley-t. Nekik is vagy 30 után volt lehetőségük megmutatni, hogy a szájtátós erotikus nézésen, lihegésen, meg a vetkőzésen túl milyen színésznők - mondjuk ők még ostobább és igazán mesterkélt fejeket tudtak vágni, ez a Sydney legalább természetes.)
A film legnagyobb előnye, hogy online meg lehetett nézni, nem került 4000 forintba a mozijegy. 😬😀 Na meg a legvégén a csattanó az új feleségnél, na az jó lett.😁
Most megnézem az egyik kedvencemet.
A magyar kultúra napján ingyenesen lehetett megnézni több budapesti múzeum állandó kiállítását (több időszaki is féláron volt).
Egyik barátnőmmel, aki szintén nagy művészetrajongó, elmentünk az egyik kedvenc múzeumomba, a Magyar Nemzeti Galériába.
Rengeteg kedvencem van itt. Például ezen a fotón Ferenczy István Pásztorlányka című szobra, eredeti elnevezése "A szép mesterségek kezdete". Arra az antik görög legendára utal, melyben Bütadész lányának kedvese a homokba rajzolja képmását, mikor az a háborúba indul, hogy majd így emlékezzen rá. Apja ezt alkotja majd szoborrá, és így született meg a szépművészet.
(A klasszicista szobrászok és festők előszeretettel ábrázolták ezt a történetet. Mi pedig minden alapozó tárgyból tanultuk idén - ismét.)
Egyre nagyobb bennem az igény arra, hogy újra festeni kezdjek. Azt hittem, az előző főiskolán egy életre elvették a kedvemet.
Következzen egy másik kedvencem, Szervátiusz Tibor - Tüzes trónon, akit a volt szobrász tanárom állandóan fikázott.
Ez a szobor mindig nagyon tudott inspirálni, mindig ki tudta hozni belőlem azt, hogy érzéssel fessek (mondjuk ezt nem mindenki díjazta, mert ugye az akkori tanszékvezető szerint az nem tanulmány, amiben te is benne vagy).
Volt egy irány, amit nagyon szerettem. Olyan kollázsok, formatervek, ahol drótot, papírt kombinálok. Ezt is állandóan leszólta ez a kedves ember, és állandóan azzal szadizott, hogy ez egy "zsákutca".
Most akkor mutatom, hogy olyannyira az, hogy most az én "vakvágányomhoz" hasonló alkotások is bekerültek a modern tárlatra.
így vettem egyet, amin ez a középső fenti festmény szerepel:
Stróbl Zsófia: Hölgy vörös ruhában
Ettől függetlenül továbbra sem szeretem az empire fazonú ruhákat (Bridgerton 1. Évad korhű, vagy Büszkeség és balítélet) az én kedvencem a századforduló-szecessziós divatja, a femme fatale kultusszal. (Poor things nagyjából, bár ott azért vannak vadulások, vagy a Titanic), ezeken a következő képeken ezek a stílusú ruhák jelennek meg.
Ha már ruha, naná, hogy ismét lefotóztam a gyönyörű türkiz ruhás képet.
A többihez most nem írok storyt, mert elfáradtam.
