2025. október 21., kedd

Petőfi ez is 🖤

Életem egyik első kedvenc verse 🖤 soha nem tanultam, de pár olvasás után megragadt bennem olyan 9-10 évesen és azóta itt van velem, nagyon szeretem 😍 


JÖVENDÖLÉS


"Mondád, anyám, hogy álmainkat

Éjente festi égi kéz;

Az álom ablak, melyen által

Lelkünk szeme jövőbe néz.


Anyám, álmodtam én is egyet,

Nem fejtenéd meg, mit jelent?

Szárnyim növének, s átröpűltem

A levegőt, a végtelent."


'Fiacskám, lelkem drága napja,

Napomnak fénye! örvendezz;

Hosszúra nyújtja élted isten,

Álmodnak boldog titka ez.' -


És nőtt a gyermek, lángra lobbant

Meleg keblén az ifjukor,

S a dal malasztos enyh a szívnek,

Midőn hullámzó vére forr.


Lantot ragadt az ifju karja,

Lantjának adta érzetét,

S dalszárnyon a lángérzemények

Madárként szálltak szerteszét.


Égig röpűlt a bűvös ének,

Lehozta a hír csillagát,

És a költőnek, súgarából

Font homlokára koronát.



De méreg a dal édes méze;

S mit a költő a lantnak ad,

Szivének mindenik virága,

Éltéből egy-egy drága nap.



Pokollá lett az érzelemláng,

És ő a lángban martalék;

A földön őt az életfának

Csak egy kis ága tartja még.


 

Ott fekszik ő halálos ágyon,

Sok szenvedésnek gyermeke,

S hallá, mit a szülő bus ajka

Kínjának hangján rebege:


 

'Halál, ne vidd el őt karomból,

Ne vidd korán el a fiut;

Soká igérte őt éltetni

Az ég... vagy álmunk is hazud?...'


 

"Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő-fiadnak.

Anyám, soká, örökkön él."



Amikor unokatesómmal nagyobbacskák lettünk és a babázás már unalmassá vált, akkor egymás szavába vágva-egymást túlkiabálva, a lelkesedéstől ugrálva szavaltuk a kedvenc verseinket.  Ez is köztük volt, és bőven volt átfedés.

Nekünk néha azért este olvastak mesét a szüleink. A rangidős kereszttesóm pedig, mikor nagyon kicsik voltunk és nálunk aludtak, azokat a verseket mondta elalvás előtt, amiket ő már az iskolában tanult.

Így a János vitéz és a Kőműves Kelemen elejét, meg az egyszerűbb Petőfi verseket, (nagyanyám miatt meg a Toldi elejét) már óvodás korunkban kívülről fújtuk, annyit hallottuk. 

Mikor nagyon bátrak voltunk, csak olyankor mértük kérni a falazós horror storyt.😂🙈 Főleg én, mert a Tesóm azóta sem és már akkor sem szerette a horrort.

Számomra érdekes és bizonyos szempontból néha meglepő, mennyire meghatározóak tudnak lenni ezek a gyermekkori élmények a felnőttkori érdeklődési körünk szempontjából is. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése