Életem egyik első kedvenc verse 🖤 soha nem tanultam, de pár olvasás után megragadt bennem olyan 9-10 évesen és azóta itt van velem, nagyon szeretem 😍
JÖVENDÖLÉS
"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.
Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."
'Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyújtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' -
És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.
Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.
Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, súgarából
Font homlokára koronát.
De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.
Pokollá lett az érzelemláng,
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.
Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bus ajka
Kínjának hangján rebege:
'Halál, ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'
"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él."
Amikor unokatesómmal nagyobbacskák lettünk és a babázás már unalmassá vált, akkor egymás szavába vágva-egymást túlkiabálva, a lelkesedéstől ugrálva szavaltuk a kedvenc verseinket. Ez is köztük volt, és bőven volt átfedés.
Nekünk néha azért este olvastak mesét a szüleink. A rangidős kereszttesóm pedig, mikor nagyon kicsik voltunk és nálunk aludtak, azokat a verseket mondta elalvás előtt, amiket ő már az iskolában tanult.
Így a János vitéz és a Kőműves Kelemen elejét, meg az egyszerűbb Petőfi verseket, (nagyanyám miatt meg a Toldi elejét) már óvodás korunkban kívülről fújtuk, annyit hallottuk.
Mikor nagyon bátrak voltunk, csak olyankor mértük kérni a falazós horror storyt.😂🙈 Főleg én, mert a Tesóm azóta sem és már akkor sem szerette a horrort.
Számomra érdekes és bizonyos szempontból néha meglepő, mennyire meghatározóak tudnak lenni ezek a gyermekkori élmények a felnőttkori érdeklődési körünk szempontjából is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése