2015. április 20., hétfő

Folyton elégedetlen vagyok magammal!
Minden bemutató/fotózás/bármilyen elvégzett feladat után kielemzem magamban az eredményt, a munkámat es amennyiben csapatmunka az egészet is!

Általában így a dicsérettel sem tudok mit kezdeni, csak bambán állok (ha már rámszóltak előtte, hogy ne elegedetlenkedjek) vagy sorolom a meglatasaimat.

Részben jó, mert tanulhatok és fejlődhetek a hibákból, igy nőhet egyre magasabbra az a pálma,
de egy velem dolgozó embernek ez nehéz lehet-illetve nekem sem mindig kellemes, hogy valahol az elégedettség is vihet elore.

Viszont ha kapok egy ilyen mailt......
"èn is szavaztam innen angolföldrôl 😉 jaj timikèm, el se hiszem! mèg amikor anno ott a fenti nèmet òràs teremben divattervezèsi terveidrôl/àlmaidròl beszèltèl...ès most itt vagyol!! büszke vagyok ràd 😊 ha legközelebb haza gyüvök ès lesz bemutatòd akkor ott lesz a helyem!! "


:))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése