A színház világnapján Strauss: Ariadné Naxosban című operáját néztük meg.
A Magyar Állami Operaházba vásároltunk 3db jegyet a 3.emeletre (nem feltételeztem, hogy látni fogunk onnan, bármit is, de ez egy opera-hallgatni kell........első útbaigazítás, oldalról menjünk be--WTF?! Olyan olcsón vettük meg a jegyet, hogy ablakból lógva nézzük az előadást?! :o--ám az ajtónál az ültetősràc megkérdezte lenne-e kedvünk sajátjainkat bármi különbözeti díj fizetése nélkül 3db földszinti jegyre cserélni (én ilyenkor általában tátott szájjal próbálom felfogni a körülöttem kialakult helyzetet -a Placidus program is megírta rám: "külső ingerekre lassan reagál", nem tudom szabad-e elfogadnom?
Az ültetőlány viszont látta, hogy nem bootol a rendszer (gyakorlatilag csoportos lefagyás) és kicserélte a kezemben lévő jegyeket 3db 3.sorban lévőre. Aaaaaaaaaztaaaaaaaaa!!!!!!!
Csodás ez az épület kívül-belül. A mosdó előtt és után egyaránt megkérdeztük a jegyeinket, hova szól (nem igazán akartam elhinni), lehet ekkora mákunk?!??pedig valahol egy rendkívül szerencsés ember lennék, amennyiben néha el is fogadnám, illetve élnék is a kínálkozó lehetőségekkel.
Bevágódtunk hát a 3.sorba (miután áttelepítettük a rövidlátó nénieket a saját helyükre) éééés vártuk a csodát.
A színház világnapja alkalmából "rövid" felvezető----aztán jött a nóta, ----ééééèsss....német.....WTF!?!?!--mert persze Strauss olasz, nem?!
(Még legalább egy fél órát azért reménykedtem -közben született és meghalt pár szereplő, zajlott a dráma (hát még bennem-miért?! német..)
Mikor tudatosult bennem, hogy nem fognak olaszra váltani, elkezdett foglalkoztatni a következő nagy dilemma, itt lenne egy szünet ideje (úgy nagyjából fél óra a koncentrációidőm, még 1 órát kibírok, ha izgalmas a műsor (és olasz 😋), de ennél több kizárt -ahogy elnéztem voltak rajtam kívül meg ezzel így egy páran .....
Az utolsó fél órája az előadásnak nem Ariadné beteljesült szerelméről, hanem fájó seggekről, kettétörni készülő gerincekről, korgó gyomrokról pisilni /vonathoz első sorból kivágtázó tinikről szólt.
Jó kis darab (lett volna--csak német!:( )- és attól, hogy őket valami fasiszta hadvezér képezte ki, hogy 3órát tökkkkkusssban üljenek mozdulatlanul, a magyar átlagpolgár a munkahelyéről (vagy gyors otthoni kitérővel ) rohan étlen szomjan, épphogy beesik a pótlóval vagy a dugóban araszolva, de eljut, és várja az első szünetet h felzabálja a büfét meg használja a mosdót, amit utoljára egyébként is reggel látott, és a második felvonástól 2 böfögès között jut el arra a "szintre", hogy árad a csí (emészt-ezáltal képes a kultúra befogadására ).
(A mögöttem ülő nénikénél -a kezdeti csörgésekből ítélve úgy egy zacskó selyemcukor elfogyasztása után lecsordogált összes vére a gyomorhoz, ès úgy bechillelt, hogy a "tapsviharra" ébredt. Szinte irigyelltem. Valahol álmában mogyorós és narancsos cukorkákat bontogat, mi meg hangyák seggel feszelgünk, hogy vagy ide talál az a paraszt éééés megdugja végre Ariadnet vagy én magam teszem.....csak vége legyen.....)
Így a mű végén a tapsvihar igen mérsékelt volt - a nyuggerek jobb sprintet futottak kifelé ,mint én reggelente a vonathoz.
Szánalmas-e vagy sem.......könnyű engem elkápráztatni.......de ez nem egy mai épület masszázsággyal, aki ezt kitalálta, hogy ezeken a székeken szünet nélkül kibírjon valaki ennyi időt, az szadista.
Sajnáltam az előadókat (meg legfőképpen magamat).
Ugyan ilyenekre már alig futotta figyelmemből (szétrepedő húgyhólyag mellett)), de Zöldy Z Gergely látványtervező kétségkívül Magyarország egyik legnagyobb fiatal tehetsége.
Ahogy utánanéztem, kiderült, a korábban látott Cosi fán tutte díszlettervezője is ő volt.
Nagyon modern, izgalmas jelmezek illetve színpadkép.
Szeretnék egyszer ennyire összetett és szuper dolgot alkotni, de nem tudom képes leszek-e rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése