Folyton elégedetlen vagyok magammal!
Minden bemutató/fotózás/bármilyen elvégzett feladat után kielemzem magamban az eredményt, a munkámat es amennyiben csapatmunka az egészet is!

Általában így a dicsérettel sem tudok mit kezdeni, csak bambán állok (ha már rámszóltak előtte, hogy ne elegedetlenkedjek) vagy sorolom a meglatasaimat.

Részben jó, mert tanulhatok és fejlődhetek a hibákból, igy nőhet egyre magasabbra az a pálma,
de egy velem dolgozó embernek ez nehéz lehet-illetve nekem sem mindig kellemes, hogy valahol az elégedettség is vihet elore.

Viszont ha kapok egy ilyen mailt......
"èn is szavaztam innen angolföldrôl 😉 jaj timikèm, el se hiszem! mèg amikor anno ott a fenti nèmet òràs teremben divattervezèsi terveidrôl/àlmaidròl beszèltèl...ès most itt vagyol!! büszke vagyok ràd 😊 ha legközelebb haza gyüvök ès lesz bemutatòd akkor ott lesz a helyem!! "


:))

2015. április 16-án ismét részt vettünk a Budapest Fashion Weeken. Igen kevés időm volt felkészülni rá, azért remélem lesz akinek tetszett. Képeket később posztolok, ízelítő gyanánt:

A hairdesigner: Sánta Zoltán Krisztián és csapata Szabó Mónika és Tagyi Kristóf (Frameworx Hair)

A haj dekor: Sánta Zoltán Krisztián és Hlinka Krisztina

A sminkeket Hidasi Balázs kreálta.

További köszönet Hecendorfer Anitának és Hlinka Krisztinának az egész napi segítségért!

Illetve modelljeink és az adott fotót készítő fotós neve a képek alatt szerepelnek majd. :-)

Emilie Lacaze by ZsoccFoto

Richard Strauss: Ariadné Naxosban

A színház világnapján Strauss: Ariadné Naxosban című operáját néztük meg.

A Magyar Állami Operaházba vásároltunk 3db jegyet a 3.emeletre (nem feltételeztem, hogy látni fogunk onnan, bármit is, de ez egy opera-hallgatni kell........első útbaigazítás, oldalról menjünk be--WTF?! Olyan olcsón vettük meg a jegyet, hogy ablakból lógva nézzük az előadást?! :o--ám az ajtónál az ültetősràc megkérdezte lenne-e kedvünk sajátjainkat bármi különbözeti díj fizetése nélkül 3db földszinti jegyre cserélni (én ilyenkor általában tátott szájjal próbálom felfogni a körülöttem kialakult helyzetet -a Placidus program is megírta rám: "külső ingerekre lassan reagál", nem tudom szabad-e elfogadnom?


Az ültetőlány viszont látta, hogy nem bootol a rendszer (gyakorlatilag csoportos lefagyás) és kicserélte a kezemben lévő jegyeket 3db 3.sorban lévőre. Aaaaaaaaaztaaaaaaaaa!!!!!!!
Csodás ez az épület kívül-belül. A mosdó előtt és után egyaránt megkérdeztük a jegyeinket, hova szól (nem igazán akartam elhinni), lehet ekkora mákunk?!??pedig valahol egy rendkívül szerencsés ember lennék, amennyiben néha el is fogadnám, illetve élnék is a kínálkozó lehetőségekkel.

Bevágódtunk hát a 3.sorba (miután áttelepítettük a rövidlátó nénieket a saját helyükre) éééés  vártuk a csodát.
A színház világnapja alkalmából "rövid" felvezető----aztán jött a nóta, ----ééééèsss....német.....WTF!?!?!--mert persze Strauss olasz, nem?!
(Még legalább egy fél órát azért reménykedtem -közben született és meghalt pár szereplő, zajlott a dráma (hát még bennem-miért?! német..)

Mikor tudatosult bennem, hogy nem fognak olaszra váltani, elkezdett foglalkoztatni a következő nagy dilemma, itt lenne egy szünet ideje (úgy nagyjából fél óra a koncentrációidőm, még 1 órát kibírok, ha izgalmas a műsor (és olasz 😋), de ennél több kizárt -ahogy elnéztem voltak rajtam kívül meg ezzel így egy páran .....
Az utolsó fél órája az előadásnak nem Ariadné beteljesült szerelméről, hanem fájó seggekről, kettétörni készülő gerincekről, korgó gyomrokról pisilni /vonathoz első sorból kivágtázó tinikről szólt.

Jó kis darab (lett volna--csak német!:(  )- és attól, hogy őket valami fasiszta hadvezér képezte ki, hogy 3órát tökkkkkusssban üljenek mozdulatlanul, a magyar átlagpolgár a munkahelyéről (vagy gyors otthoni kitérővel ) rohan étlen szomjan, épphogy beesik a pótlóval vagy a dugóban araszolva, de eljut, és várja az első szünetet h felzabálja a büfét meg használja a mosdót, amit utoljára egyébként is reggel látott, és a második felvonástól 2 böfögès között jut el arra a "szintre", hogy árad a csí (emészt-ezáltal képes a kultúra befogadására ).

(A mögöttem ülő nénikénél -a kezdeti csörgésekből ítélve úgy egy zacskó selyemcukor elfogyasztása után lecsordogált összes vére a gyomorhoz, ès úgy bechillelt, hogy a "tapsviharra" ébredt. Szinte irigyelltem. Valahol álmában mogyorós és narancsos cukorkákat bontogat, mi meg hangyák seggel feszelgünk, hogy vagy ide talál az a paraszt éééés megdugja végre Ariadnet vagy én magam teszem.....csak vége legyen.....)



Így a mű végén a tapsvihar igen mérsékelt volt - a nyuggerek jobb sprintet futottak kifelé ,mint én reggelente a vonathoz.
Szánalmas-e vagy sem.......könnyű engem elkápráztatni.......de ez nem egy mai épület masszázsággyal, aki ezt kitalálta, hogy ezeken a székeken szünet nélkül kibírjon valaki ennyi időt, az szadista.
Sajnáltam az előadókat (meg legfőképpen magamat).

Ugyan ilyenekre már alig futotta figyelmemből (szétrepedő húgyhólyag mellett)), de Zöldy Z Gergely látványtervező kétségkívül Magyarország egyik legnagyobb fiatal tehetsége.
Ahogy utánanéztem, kiderült, a korábban látott Cosi fán tutte díszlettervezője is ő volt.

Nagyon modern, izgalmas jelmezek illetve színpadkép.
Szeretnék egyszer ennyire összetett és szuper dolgot alkotni, de nem tudom képes leszek-e rá.

Budapest Fashion Week 2015 spring summer

Holnap kezdetet veszi a Budapest Fashion Week!

Mi csütörtökön azaz aprilis 16-án veszünk részt, külön csapattal, haute couture jellegű ruhákkal.

Nagyon izgulok!

A hosszúra nyúlt "rokonlátogatásom" ellenére sem gyakran teszem ki a lábam a falusi utcára-szeretek csavarogni-túlságosan is, valami olyannal a lábamban születtem, hogy képtelen vagyok 1-2 óránál tovább nyugton maradni.....na de a vidék........ahogy öregszem, egyre jobban iszonyodok ettől a létformától.

Most viszont, hogy 1-2 héten belül fürdőbe megyünk, adtam  magamnak 10 napot, hogy formába hozzam magam (-3kg, a lapos hasam akarom, az oldallebenyegtől fájdalmas búcsú- ééééééééééééés ha ez elég idő erre, a fenekem újra a betonnal vetekedjen ( 😁😀😂😂😂😂) )----egyébként is van motiváció, kiderült, hogy milyen sok nőnek van striája, nekünk meg nincs-háhá!egyszer végre a mi genetikánk a tuti :-DDDDD

Így aztán nem csak a vonat után, de egyébként is futok néhanapján