Tegnap elkezdtem hallgatni munka közben A lét elviselhetetlen könnyűsége című Kundera regényt.

Valamiért nem akartam előtte "felfogni", hogy ez egy modern regény-mondom ezzel is meg kell ismerkedni-a modern írókat nem kifejezetten kedvelem.

 Az utóbbi héten viszont megint Walter Scottot és Merlét olvastam/hallgattam a pszichológia könyvek mellett, ami csak tovább mélyíti a szakadékot a valóság és az ábrándos kis világom között, gondoltam rámfêr egy kis "valóság".

Ennyire kiábrándító, nyers, illúzióromboló írással a szépirodalmi művek között még nem igazán találkoztam. Tegnap 1,5 óra után kikapcsoltam, hogy szükségem van valami kellemes agyzsibbasztásra, vagy valami ID Extra/True Crime storyra, de ilyen erkölcsi szakadék emberekről képtelen vagyok olvasni.

Az író ráadásul azt is megteszi, hogy a regény közben többször "kiszól" az olvasóhoz és ezekben jelzi, hogy szereplői nem valós alakok. Kitalált karakterekről van szó -nyilván a helyzet, amit leír gyakori, de szerintem ezzel az írói eszközzel éri el azt, hogy még inkább rombol, lealacsonyít, megsemmisít.

Szóval alig hagytam még abba regényt ( ez alól többszöri kivételt képez Quasimodo története, Hugo -számomra- feleslegesen hosszúra nyúlt leírásaival,) de ezt most én becsülettel bevallom képtelen vagyok folytatni, mert derekasan lehozott az életről. 🥺

Be is szerveztem egy hirtelen ötlettől vezérelt Deákos villámrandit Vivi barátnőmmel. Reméljük összejön.

 Nos....az úgy történt, hogy épp azokban a napokban beszélgettünk unokatesómmal, amikor a felvételi eredmények kihirdetésre kerültek és ezzel volt tele a sajtó. 

Szóba kerültek az aktuális tanulmányai,  és megemlítettem, hogy egyébként nekem is célom majd valamikor jelentkezni és elvégezni egy (lehetőség szerint) művtöri szakot az alkotóművész végzettségeim mellé.

Kérdezte mire várok? Hát mondtam, hogy gondolom újra kellene érettségizni, stb.stb. kiderült, hogy nem így van, ráadásul pár napon belül indul a pótfelvételi, igazán nem veszítenék vele semmit, ha már most megpróbálnám-gondoljam át.

Igen bőséges információval tudott szolgálni a jelentkezés menetéről, ráadásul tanácsot is tudott adni HR-esként és nem utolsó sorban olyan hozzám közel álló személyként is, aki születése óta ismer minden jellemhibámmal együtt.

Így "hirtelen ötlettől vezérelve", most adtam le a jelentkezésemet.

Negyed órája pedig megérkezett az eredmény 🎉🍾

Ha az égiek is úgy akarják, hogy sikerüljön a beiratkozás, tárgyfelvétel, stb.stb  napokon belül ezzel egy újabb izgalmas fejezet kezdődik az életemben. Most már csak a "múzsa" kellene. 😅

 Most találtam 🙄

"Jól vigyázz, ha egy felejtőt szeretsz. Mert a felejtők feltűnés nélkül távoznak a szíved előszobájából. Gondosan ügyelnek ugyanis arra, hogy ne haladjanak beljebb, és ne tegyenek rád túlságosan mély benyomást. 

Azt vallják, nekünk, érző embereknek, emlékezőknek így talán esélyünk marad a hiányukat feldolgozni. 

A felejtők jól ismerik a modern párkapcsolatok forgatókönyvét, talán ők maguk írták ilyen kurtán érthetetlenre, ép ésszel felfoghatatlanra. 

Nincs lelki poggyászuk, nincs múltcsomagjuk, így utaznak, emlékek és egykor szeretett emberi arcok nélkül. 

Ha találkozol velük, nincs mit lerakjanak eléd, üres kézzel, üres elmével, üres szívvel érkeznek meg hozzád. 

Nem teszik le a csomagjaikat a küszöbön, nem kérik, hogy segíts kipakolni belőle a csalódást, szívfájdalmat. Ne próbáld megfejteni az elköteleződésre képtelen emberek lelkivilágát. 

Talán mintha éppen pontosan ez lenne a céljuk, hogy elkezdj végre kötődni, ragaszkodni hozzájuk. 

Mintha a szeretet és a ragaszkodás energiája táplálná a távozásuk szándékát, mindez megadná számukra a jelzést, menni kell. 

Azt hiszed, könnyű lesz vele a dolgod, mert neki semmije és senkije nincs? 

Ő csak a szívedet tördeli majd halkan, alattomosan, csak a jelen pillanatot akarja megélni veled, mert a gyenge, kezdetleges kötelék úgyis széthullik, mielőtt virágba borulna.

Egy felejtőnek nem való a szerelem, nem is engedi az életébe, hiába kopogtat, dörömböl az ajtón, hiába szaggatja érzések nélküli lelkének ablakait. 

Soha nem fogod megpillantani saját magad egy felejtő arcában. 

Ne sajnáld, ne vágyd a közelségét, ne nézz utána sóváran, egy felejtő sosem fordul vissza. Számára hófehér, villódzó, üres tárhely a múlt. "

kiralyeszter.com

Már csak 7,5 nap éjjel-nappal meló, és végre kialhatom magam (aztán úgyis kitalálok valami újat 😅😂 nem élhetek nyugisan a Maslow-piramis legfelsőbb szintjén helyet foglaló célokkal).

Az üzletem belső arculata sokkal letisztultabb lesz és egy csomó új ruha terve dübörög a fejemben, amelyeket mihamarabb szeretnék megvalósítani-ezzel meg is van mivel kötöm majd le magam utána.😅😂

Vannak ilyen extrém kreatív napjaim. Képtelen vagyok abban a szűkre szabott 4-6 órában aludni, mikor lehetőségem lenne, mert ugrálok fel skiccelni, leírni az új ruhák tervemit ( néha egész kapszulakollekciók jönnek éjszaka közepén egyik pillanatról a másikra).

Néha áldásnak, máskor meg átoknak fogom fel ezt a fajta tehetséget.

Sose légy udvarias!

 A mai fabulám olyan lesz, mint a Justine, avagy az erény meghurcoltatása című zseniális Sade regény, bebizonyítom, hogy az erkölcsös és jólnevelt viselkedés nem mindig célravezető.

Történt ugyanis, hogy a minap reggel majdnem itt hagyott bennünket a távolsági busz. 😂

Mint a szabadnapjaimon általában, így a mai kedden is a mellékállásomban dolgozom, ilyenkor a 7:31-es járattal kell indulnom Budapestre. Mára már 2 "szundi" beiktatása után sikerült csak olyan mértékben bootolnia a rendszernek, hogy kitaláljam mi a mai menetrend. 

Az ébredésnél begyűjtött késlekedés miatt az indulási időt az online menetrend folyamatos frissítésével updatelem, így az utcánk végén lévő buszmegállóba általában utolsóként szokásom megérkezni (,ellenkező esetben egyébként a humoros buszsofőröknek szokása is ezen élcelődni).

Szóval én ugyan nem vagyok kifejezetten türelmes, de mivel tudom, hogy úgyis feljutok, nem szokásom tolakodni felszállásnál (azt csak lefelé 😅😂).

A Báthori végén viszont szép nagy fák vannak a megállóban. Sejtettem, hogy baj lehet ebből a fene nagy jól neveltségből, és egyszer továbbmegy a busz, ha emögött bujkálnak az utasok....hát ma a málészájú ellenszenves hölgy, aki nála minden bármennyivel fiatalabb nőre zsigerből haragszik, és igyekszik kiütni a szemét a táskájából, kabátjából lógó kütyükkel-ezt az állításomat természetesen tapasztalataimra alapozom- meglátva a kanyarban minimum 10 perc késéssel érkező buszt, lusta macska módjára kezdte megközelíteni. (Egyébként ha a többi várakozó beáll érkezési sorrendben, akkor előrevág, szóval van valami ilyen csakazértis komplexusa is a többi mellé... mindenesetre ma nem volt kedve megvalósítani magát és a lábai helyett az arcvonásai indultak csak neki.) A két fiatal srác pedig ismerve az "NDK-s titkárnő-fazon" habitusát illedelmesen várta, hogy az vörös szőnyeg leterítése nélkül is képes legyen megindulni. Hiába..😂

A busz pedig szépen elhaladt a megálló előtt.😅😂😂

(Sajnos😝) álmos, hóbortos buszsofőrünk viszont valakit mégis kiszúrhatott a bokrok alatt, így lőttek az igazolt hiányzásnak, 20-30 méterrel arrébb mégis hajlandónak bizonyult megállni, hogy eljutasson bennünket célállomásra.

Na mi a tanulság? 😁

 Ma reggel, mikor az ébresztő csörgése előtt kipattantak a szemeim, annyira fáradt voltam, hogy beletelt pár percbe míg kitaláltam, vajon ma melyik helyre megyek dolgozni. 😅 

(Nyilván oda, ahová korábban kell elindulni-mellékállás.)

Bosszúsan ébredtem, mert egy gondolat forrong bennem tegnap este óta.

Ha valaki a telefonjába van épülve, és az a típus, aki azzal a kütyüvel az ujjaira ragadva született, akkor igazán lehetett volna benne annyi, hogy amikor én egy retkes "pontot kértem", tette volnA ki.

Akkor megfogadtam,hogy ignorálom az érzéseimet, vágyamat (nevezzem bárhogy), ha kell ehhez a Holdra költözöm is, de nem csinálok magamból hülyét- és másnak sem hagyom....🤨

Hát ezzel igen rosszul haladtam az utóbbi pár napban.😔 Csak magamra van okom haragudni, ha túl sokat képzelek valakiről, aki valójában csak egy nagyképű alak..😔