József Attila

imádom

HA A HOLD SÜT...

Ha a hold süt, a néma, siron tuli fény,
álmomba' kinyilnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
s majszolja riadtan a gyermek.

Csak a léghuzat ismeri - alszik a ház.
Les nagy szeme, reszket a térde.
Zsirok és köcsögök teje közt kotorász,
surranva, mint az egérke.

Ha belé-belereccsen a szörnyü kredenc,
ajkára repül kicsiny ujja:
könyörögne az irgalomért, de a csend
zord kürtje a zajt tovafujja.

Ez a zaj, ez a kín, e világrecsegés
nem szűnve, dühöngve növekszik.
Belesáppad a gyermek, elejti a kést
és visszalopódzva lefekszik...

Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég,
szétfeccsen iromba szilánkja,
mint déligyümölcs-kirakat üvegét
öklével a vágy ha bevágja.

Elalél a fagy istene, enged az ég.
Már unja az ördög a poklot,
ideönti a földre kövér melegét -
zöld lángba borulnak a bokrok.

Ma ellátogattam az Erkel színházba, Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját megnézni.
--(bakancslistapipa)--
A jelmezek egy rövid szimbolikus intro részben teljesen modern, mai öltözetek voltak (már megijedtem, hogy a 3.sorra szóló jegyem "hiábavaló".....),hiszen számomra mindig is ezek megfigyelése és élvezete az elsődleges szempont.  (Mintha csak az esemény/történet váza, vázlata lett volna ez a szimbolikus elemek sora.)

Ilyen esetekben várom, mikor térnek át "igazi" /korhű jelmezekre-jelen esetben ez megtörtént.

V.Lászlót Szappanos Tibor alakította, egy általam nagyon kellemesnek megítélt tenor, és ô az a személy, aki az általam látott darabokban a legtöbbet szereplő/általam legtöbbet látott operaénekes.

Az első felvonásban V.László és Cillei "párbeszéde" a nézőtér két részén zajlik-imádom az ilyet. Kinyújtod a karodat és megfogod Cillei Ulrik kabátjàt (akit alakító Cser Krisztián mellékesen zseniális arcjátékával, rögtön a közönség kedvence lett, mely az első felvonás végèn a tapsok mértékében erősen megmutatkozott.)

A közönség méltán másik nagy kedvence Szilágyi Erzsèbetet alakító Kolonits Klára (akit talàn a Szöktetés a szerájban című műben láttam és hallottam már).
Zenéhez nem értőként, nem találok szavakat arra, amit ő a hangjával képes kifejezni. Abban az egyben biztos vagyok, mind képzettsége és hangi adottságai is páratlanok.

HunYadi Lászlót a CottonClub Singers alapító frontembere, László Boldizsár személyesített meg.

Most jön a furcsa rész, egy számomra nagyonnnnemmmmmátyásos Mátyàs rohangàl a színpadon, egy őt követő hölggyel, ( Simon Krisztina), aki a hangjàt kölcsönzi.
(Jelmezekben-vizuálban tetszik ahogy megjelenítik, de miért indokolt ez?! egy fiúgyermek némán játsza női hang kölcsönzésével.)

éééés itten jön a személyes nagy kedvenc: Gara Mária és az őt alakító Rácz Rita. Sohasem láttam még ennyire szép, bájos arcú operaénekesnőt, és a hangja is.......személyes kedvencem lett.

Jelmezekből a sárga-vörös(bordó) párok-más színpadképnél zölddel.....háttérként sok "negatív=szomorkás=borús" mélylila-zöld-fekete....a modern ruhás, "mai" vonal érthető (szimbólumokkal, mely vàzolja a kor viharos  történelmét) .....a királyi és hozzá hasonló katonai öltözetek egy része viszont bennem erősen Ferenc József ábrázolást idéz-Hunyadiak viszont szerintem xV.sz. (lehet ezzel utal a mű aktualitására?! hiszen tudomásom szerint akörül íródott.....-de ezesetben egy jelmeztetvezônek ennyi mindenre kell figyelnie?!-sok kérdésem lenne..)


gudnájt \m/

Nemzeti ünnep

Miután a hosszú hétvégének az első részét szándékoztam csak Budapesten tölteni, és az összes engem érdeklő színházi darabot már láttam, más kulturális program után kellett néznem.(Ráadásul, ami egyedül is szórakoztató tud lenni.)

A Magyar Nemzeti Galéria, állandó kiállítására esett a választásom, az időszaki kiállítás (Orosz avantgárd az 1910-1920-as években) nem hozott túlságosan lázba.

Kicsit zavaró volt a Várnegyedre ünnepnapokon jellemző tömeg, de a múzeumban már elviselhető volt (főleg, ahogy a modern művészetek felé, egyre fentebb haladunk :D ).

Az épületben egyre fentebb haladva kronologikus sorrendben kapnak helyet a különböző művészeti korszakokra jellemző alkotások. (A Szépművészeti Múzeum felújítása miatt a második emelet egy része, az ottani tulajdonú külföldi mesterek munkáiból is láthatunk most egy kis válogatást.)

Úgy gondoltam, megérnek a kedvenc festményeim és szobraim egy bejegyzést.

Kezdésképp álljon itt a 2.emeletre vezető lépcsőforduló Mednyánszky képek.
A Tiszai halászat

és a Munkács vidékéről (Itatás)

nagy kedvenceim.
 (A képek előtt álldogáló 40-50-es korú pár arról tanakodott, hogy ezek a képek koszosak, le kellene őket porolni-attól szürkés....%!/%/?? hehh? )


Válogatásom a felső emeletre, az 1945 utáni magyar művészetre élezném ki.

 A múzeum 3.emelei kupolájában Berczeller Rezső Apokalipszis című művét láthatjuk, a monumentális installáció eredetileg a Kiscelli Múzeum templomterébe készült 1990-1991-ben, majd - mivel az ottani kiállítás nem valósult meg - a Nemzeti Galéria kupolájába került az alkotó halála után. Az apokalipszis bukott angyalait ábrázoló mű a magasba törő kupolatérben szakrális jelentést kap. Az alakok hálószerű szerkezete az idős művész felfogását tükrözi az angyaloknak a fizikai és a szellemi világ között átjáró, kettős természetéről. E kettősséget sok műalkotás fogalmazta meg a középkortól napjainkig, Berczeller megoldása a transzparenciával kelti fel a lebegés, a köztes térben való keringés érzetét.(Forrás: MNG)

Szintén itt található nagy kedvencem, Szervátiusz Tibor: Tüzes trónon című monumentális fém szobra.
(Dózsa György emlékére)

Jobbra haladva sorra a termeken:



Pauer Gyula: Maya

Korniss Dezső:
Ellentét II.

Sárkányos

Korniss Dezsőtől a suliban reprodukciót készítettem, a Laokoon I. című képéről, ez sajnos nincs a Nemzeti Galéria tulajdonában

Losonczy Tamás: Tisztító nagy vihar

Vilt Tibor: Ketrec

Tóth Menyhért: Védelem

Somogyi József: Kubikus

Kerényi Jenő: Géniusz

Keserű Ilona. Keretes

Szentjóby Tamás: Háromszemélyes hordozható lövészárok

Altorjai Sándor: Süllyedjek felfelé

'60-as évek után
 Birkás Ákos: Fej

Bukta Imre: Hajnali szabad permetezés

Imre Mariann: Szent Cecília

 melyet Stefano Maderno hasonló nevű alkotása ihletett

Mednyánszky László. Csavargófej

"Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:
– Ma rajzolni fogunk.
– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez.
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
– Ma rajzolni fogunk!
– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
– Talán nem tudsz rajzolni?
– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?
– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.
– Hogyan kezdjem?
– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."

Kedvenc idézetem:

"....mert szegény vagyok, csak álmaim vannak; Álmaimat lábad elé terítem; Óvatosan lépkedj - álmaimon lépkedsz."

A következő blogon találtam a leginkabb tetsző fordítást:

Idézet a csillagok szerelmese című filmből 

"Ha a mennyország minden ruhája az enyém volna,

Megmunkálva arany és ezüst fényekkel;

Szép kék,áttetsző és fekete ruhák,

Az éjszaka és a fény gyönyörű ruhái.

A lábad elé teríteném minden ruhámat,

De én szegény vagyok,csak álmaim vannak,

Ezért álmaimat terítem a lábaid elé.

Óvatosan járj mert álmaimon lépkedsz."

Az eredeti: 

W.B.Yeats: 

He Wishes for the Cloths of Heaven (Angol)

Had I the heavens' embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.

A (kedvencem:) Szabó Lőrinc fordítás-nala pont az utolsó 3sor annYira nem tetszik:

Az ég köntösére vágyik (Magyar)

Volna csak enyém az ég köntöse,
Arannyal hímzett ezüstszínü fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

Szabó Lőrinc

Szöktetés a szerájból

A napokban megnéztük a Szöktetés a szerájból című Mozart operát.
Kicsi korom óta kíváncsi voltam rá, mindig is izgatta a fantáziamat a mesés balkán színes csodáival, rejtelmes titkaival és a fülledt erotika amit ez a világ ígér.

Új szokás talán az Erkel Színhàzban (legalábbis én még nem voltam ilyen előadáson), hogy a darabok előtt, illetve átállàsokhoz szükséges szünetekben egyik, a darabban játszó énekes a közönség közé lépve, beszél a bemutatott darab érdekességeiről-keletkezésének körülményeiről-egy kis cselekményt mesél-kielemzi, levonja a konklúziót-távlatokba emeli, örök igazságokat, erkölcsi mondanivalót keres, és úgy összességében bemutatja a műfaj sajátosságait, olykor az előadóművészek kategorizálásán keresztül. (Beavatja azokat, akik először látnak operát.)

Jelen esetben  a Szelim Basát játszó Hábetler András tette mindezt olyan jo humorral, ha valaki életében először látott operát, ha másért nem is, ezért megkedvelte.
(Az ő neve gyakran elhangzott korábbi előadások szüneteiben, az Operakaland című program kapcsán.)


Neki köszönhetően megtudtuk, hogy számos kiemelkedően nehéz áriájáról híres a mű, úgy mint a 3oktávot lefedő gonosz Ozminé., akit Szüle Tamás alakított (szerintem minden általam látott darabban játszott eddig!

Szerepelt a kedvencem:Szemere Zita, aki a szolgáló lány Blonde alakját tette most feledhetetlenné (számomra mindenképp!)

Láttunk egy újabb kifejezetten jóképű operaénekest, Belmonte szerepében, a hősszerelmes tenor kötelező karaktert- akikre azt a személyleírást kaptuk, hogy "az a férfitípus, akinek minden műszaki érzéke a melegvíz megnyitásában kimerült.-az a tipikus bölcsész fazon  ":))))


A főszereplő hölgy Konstanze (mi más lehetne az erényes gyönyörű hölgy neve egy Mozart műben?!), az őt alakító Rőser Orsolya Hajnalka kapcsán viszont folyamatosan az járt a fejemben, hogy valahol az égiek/természet/isten-kinek mi- ha valamiből többet ad, azt máshonnan veszi el. Hangi adottságai a művésznőnek bámulatosak......gonoszsághoz nem akarok leírni, de lehet sejteni mire gondolok.

A jelmeztervező Velich Rita volt.
Barokk és egzotikum találkozása-nekem nagyon tetszett.
Gyönyörűen díszített, egymással színben harmonizáló párok.
Pompa es színkavalkád -es nem lehet egyszerű némelyik énekesnő alakjára tervezni....😁

A művésznő után olvasva megtaláltam, hogy Rómeó és Júlia valamint a Bánk bán jelmezei is a nevéhez fűződnek. (Ezeket szinten nagyon szeretnem megnézni.)

Ritkán kapok olyan bókot, ami igazán tetszik, de ez a mai nagyon ott van:
"Nagy élet van azokban a szemekben, de 2x akkora nagy francság is "
😜😋😛☺️