Holnap van a szülinapom.
Ez inkább rosszul érint, mint jól, mert a mérleg ember oroszlán aszcendenssel olyan hiú, hogy 25 év felett elkezdi tagadni a korát -és az nem igazán most volt.
A történések (vagy inkább azok hiánya) sem dobnak fel.
Szerintem nem szép dolog összezavarni a másikat. Odadobni valami csontot, aztán megint visszatáncolni.
Az életben a következetes lépések hoznak (pozitív) változásokat, és én hiába igyekszem az lenni, ha minden második méter után falba ütközöm, mert a másik ember viselkedése nem az.
A másik, hogy amikor pár hete próbáltam online kapcsolódni-hiába, ott én elfogadtam, hogy ez van, kevés vagyok ide....aztán minek kellett bennem felesleges reményt kelteni?!
Talán jó dolog szórakozni velem?
Hülyét csinálni belőlem?
Vagy mikor ló nem volt, teszteltük a szamarat?
Egy érző emberi lény nem bánt szándékosan másokat. Léteznek olyan mélyérzésű emberek is, akiknél nincs 2 nap elteltével pálfordulás és az önbizalma az ilyen "jojó" nélkül sincs a topon.
Dühös vagyok és csalódott, ki kell írtanom magamból ezt az illúziót.
Én itt ehhez kevés vagyok és túlságosan másképp gondolkodom és reagálok, mint az átlag.
A versek mindig jobban kifejezik, amit gondolok és érzek, jöjjön Szabó Lőrinctől az egyik kedvencem.
Tegnap megbántott valaki
és ma sincs semmihez sem kedvem.
Be szép a reggel! Hallani
a virágok szavát felettem.
Fehérruhás cseresznyefák közt
a részeg napfény csupa csók,
s az eget szabdaló sok ág közt
kötélhágcsóján ring a pók.
Jaj, mért nem tudom most se, itt se
felejteni a tegnapot
s azt a gazembert, aki este
oly gonoszul megkínozott!
Könnyű volt élni, amikor még
csak föld meg erdő érdekelt.
Most, mintha rabszolgája volnék,
a pénz a város vasra vert.
Hiába jövök ide ki,
hogy nyomoruságom felejtsem:
tegnap megbántott valaki
és ma sincs semmihez se kedvem.
Igyekszem a munkán kívül ezentúl semmi mással nem foglalkozni, és maximum a cipőm orrát nézegetni, kkor nem értek félre senkit és nem csinálok tovább hülyét magamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése