Könyvtár

Régóta terveztem, hogy beiratkozok a könyvtárba.

Azon hezitáltam ennyit, hogy megéri-e majd nekem, meg hát be kell egy új helyre menni...

ma van épp 2 hete, a negyedik könyvet hoztam el, szóval ha csak az anyagi részét nézem, szerintem máris eléggé megérte. :D

 Az első könyv, ami alapján a helyszínt kiválasztottam (azon túl, hogy az üzlettől 3 percre van :D), hogy kölcsönözhető legyen,   "A ketrecbe zárt fiú". 

Pár éve leöltöttem pdf-ben, de nem szeretek kütyüt bámulni egész nap, így a telefon előbb ment tönkre, minthogy azon én bármibe is beleolvassak. :D

Van fent a moly.hu-n pár ajánló róla, hogy így ssírtak, meg úgy kellett mindig megállni vele,.....- szóval igazi borzongós, kegyetlen-sírós irományra számítottam-aki erre vágyik annak most mondom, hogy ne is kezdjen bele..:DD ez egy önsegítő könyv.

A helyes ajánló szerintem valami ilyesmi lett volna: 

A pszichiáter Bruce Perry pár páciensének a történetén keresztül mutatja be, hogy a gyermekkori bántalmazás/ elhanyagolás különböző fajtái milyen következményekkel járnak. Meddig és hogyan fordíthatóak ezek vissza, milyen módszerek léteznek a kifejezetten kisgyermekkori traumák feldolgozására, és mi az, ami nem működik, vagy amikor már végleg késő. 

Példáin keresztül arról ír, hogy a különböző szociális helyzetben, környezetben, életkorban lévő gyerekek hogyan reagálnak a látszólag hasonló traumákra, mitől lesz az egyik hidegvérű gyilkos, a másik pedig hogyan gyógyul meg szinte teljesen. 

Vagy hogyan lesz egy kívülről, látszólag normális család egyik gyermeke jóravaló, kedves, becsületes, törvénytisztelő állampolgár, a társadalom hasznos tagja, míg a másik szociopata bűnelkövető, aki hirtelen felindulásból, teljes lelkiismeret furdalás nélkül, már tizenévesen gyilkol.

Mesél arról, hogy a legnagyobb jó szándék mellett is lehet ártani, súlyosan traumatizálni valakit.

Sokszor a butaság, iskolázatlanság, vagy a szülő neveltetéséből fakadó problémák vezetnek a súlyos elhanyagoltsághoz. (Nincs olyan, hogy majd ráérzel magadtól, hogy jól csináld , elég ha szereted, stb.)

Főleg extrém példákat hoz. Rámutat arra, hogy még egy éveken keresztül ketrecben nevelkedett fiú esetében is szinte teljes mentális felépülés lehetséges, amennyiben a kötődés kialakulásának képességéhez legkritikusabb első évben szeretetteljes környezetben nevelkedett, (korának megfelelően), a ketrecben töltött időszak alatt állatokkal , de "kommunikált" és természetesen ha utána megfelelő szakembertől kap segítséget, és szeretetteljes közegben nevelkedhet tovább (gondozó/család és kortársai nyitottságának hála).

Úgy gondolom, hogy aki szeretne fejlődni, megismerni önmagát és diszfunkcionális családban nevelkedett, annak érdemes elolvasni ezt a könyvet.

Sokat tanulhatunk magunkról. 

Ha valaki családalapításon gondolkodik, annak meg egyenesen kötelezővé tenném, nehogy félreinformáltságból, akár a legnagyobb jó szándék mellett is, de ezeken a módokon ártson a saját gyermekének.

Az egyik kedvenc könyvem lett. Nem erre számítottam, sokkal többet kaptam és tanulhattam belőle.

A második könyv, amit választottam, szintén egy önismereti/önsegítő könyv. 

Elég sokat szorongok, gondoltam hátha kapok pár tippet arra, hogyan enyhíthetek ezen.

Biztosan van olyan, akinek ez a könyv tetszeni fog, de én az a típus vagyok, aki elemez, és mindenre kell a "bizonyíték", a magyarázat, a szakmai levezetés, nekem nincs bajom a szakzsargonnal, a precízebb, hosszabb, nehezebb szövegekkel sem,sőt....

Jöhetnek az orvosi leletek, mri felvételek, mindenféle kutyafüle-na itt ilyen nem volt.

Felszínesen kapirgálja a témát, hoz példákat is, de nem nekem szólt/nem az én nyelvemen szólt.

Kicsit olyan ez a szorongás dolog, mintha egy nagy kőszikla lenne az életeden, és a könyvben leírtakkal elkezdené kapirgálni a felszínét egy vajkenő késsel..vagy sepregetni a tetejét.

Ha valaki szereti a könnyedebb hangvételű önsegítő könyveket, mert az életben sosem voltak komolyabb traumái vagy gondjai, annak lehet működni fog, de nekem ez a "nesze semmi, fog meg jól" típusú könyv volt.

Harmadiknak azért ezt a könyvet választottam, mert volt 3 percem kitalálni, mit olvassak, és a buszt is elérjem :DDD, - az eredeti tervemet meg kivették az orrom előtt.

Amikor sokat láttam a dokit a tévében, akkor tetszettek a gondolatai, mi baj lehet.

Ha össze kellene foglalni ezt a könyvet pár mondatban, akkor először azt mondanám, hogy úgy önsegítő könyv ez, hogy közben nem akar görcsösen segíteni. :D

Megmutatja, hogy lehet ezt így is. 

Nagyon emészthető, érthető, tiszta gondolatok.

Nekem arra mutatott rá, hogy  görcsösen akarunk valamilyenek lenni pl. lazák :D és ezért görcsösen teszünk, és meglepődünk, hogy ez nem jön össze-mert ez valahol eléggé ellentmondásos, keressük az utat, de nem hiteles.

Hiába teremtem meg a külcsínt hozzá, attól még nem az.

Megmutatja, hova lehet visszanyúlni, hogyan lehet hitelesen megtalálni a helyes utat MAGadhoz.

(és más nem tudja megmondani, csak én magamnak/te magadnak, de ehhez el kell kezdeni őszintének lenni-tudom szóismétlés, de megint csak magunkkal)

vicces, de beugrott erről egy idézet  "65 millió évnyi vadászösztönt nem lehet csak úgy kiírtani"

A könyv is erre mutat rá. Ha az ember nem is ennyi ideje él a Földön, de a neveltetésünk, szociális hátterünk, környezetünk által kialakul egy helyesnek vélt kép arról, hogy KELL élni, kinézni, enni, inni, létezni....

és ő megkérdezi, hol vagy TE a storyban? és nincs olyan, hogy kell...