Bathory Bridal Section

 Rég volt már itt szakmai..

Lesz még vele a fotózás után egy napi munkám (leszegések), de nagyon kellett sietnem, sok a leadás a hónapban és a mellékállás is sok időt visz el.

Fotózható állapotba került.

4-5 nap munkám van vele, ha készletre és nem egyedi alkatra tervezem. 

(Ami egyébként abból a szempontból büszkeséggel tölt el, hogy tervemberként képes voltam a kivitelezési készségeimet olyan szintre fejleszteni, amivel már professzionális dolgokat is képes vagyok megalkotni.)

Ezen a ruhán látom azt, hogy a türelem, a sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét.❤️

Szeptember második hetében az üzletem is ennek megfelelő arculatot kap majd, már nagyon várom.😍

 ....szóval vettem egy kávét, mert a reggelitől nem sikerült felébredni... (mikor reggel neurofeedbackre vagy a mellékállásomba megyek, 1 órával korábban kell indulnom, ami erősen megviseli a rendszert😅)

Biztos, ami biztos, a bőrömet is alaposan meg akartam locsolni vele...még jó,hogy kb 100 méterre van a Király utcai Frei az üzlettől 😂

és visszateszi....😂

 

Majdnem strand

Ma reggel terveim ellenére kénytelen voltam Budapestre utazni hivatalos ügy miatt.

Alapvetően nem szokott ezzel probléma lenni, ha nem a hónapom egyetlen valódi szabadnapjáról van szó úgy, hogy belátható időn belül nem is igazán tudok másikról. 😅

Ha már lemondtam korábban imádott unokahúgommal a mai randimat épp erre az "egyetlen szabadnapra hivatkozva", gondoltam elmegyek strandra, hogy azért ne is 15 perc miatt utazzak 2 órát.

A terv az volt, hogy kifekszem a tó partjára és elolvasom azt a kis könyvet, amit épp kölcsönöztem és 2-3h chill, gasztronómiai élvezetek, bőráztazás, rommáégés és  "hagyjonmindenkiengemkicsitbékén" után hazautazom és jöhet az otthoni átalakítàs és a megrendelésekkel is tudok kicsit haladni és az új kollekcióval is a pénteki fotózásra (igen, mindig ilyen irreálisak az elképzeléseim, de néha sikerül is teljesíteni a nagy részét).

A reggeli ügyintézésből negyed óra helyett másfél lett, de úgy gondoltam, ha Velencére érek 1-re, az még éppen belefér.

Nagyjából egyébként 3 napja, mióta kiderült ez a kis teendő, azóta vártam az égi jelet, hogy menjek vagy se.

Na ennek az lett a vége, hogy számtalan kisebb akadály ellenére is elindultam.

A Déliben épp 10 percem lett volna megvenni a jegyemet,

na és akkor mit ad isten?! 😅 Ki van írva,hogy inimum 20-30 perc késéssel közlekednek ezen a vonalon a vonatok- itt mivel már beleéltem magam, megkérdeztem a jegykiadó hölgyet, aki azt mondta az csak a minimum, így arra a megállapításra jutottunk, ezt a villámrandit magammal ne ma akarjam megejteni. 😅

Égi jel pipa, megyek haza dolgozni, most bosszúból jógázni se megyek.😂

 

Szuperérzékenység

 2-3 hetet küzdöttem Elaine N. Aron Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve című könyvével.

Ez egy ilyen "munkafüzetszerűség", csomó kitöltendő feladattal.

A moly.hu-n volt, aki ódákat zengett arról, mekkora segítség volt számára ez az írás. Megint előjön az, hogy ezeket az ajánlókat nekem nem kellene olvasni, nekem általában úgysem az tetszik, ami az átlagnak. :D (Mondjuk ez is egy szuperérzékenyekre jellemző tulajdonság.)

Szóval, ami pozitívum volt számomra:

- Ha nem tudod megérteni, miért vagy fura/különc mások szerint, akkor segít beazonosítani, hogy valószínűleg szuperérzékeny vagy. Ez nem betegség/patológiás, illetve ha más nem vesz ennyire a lelkére dolgokat, az sem feltétlenül felelőtlen/gonosz vagy bántalmazó, stb...ez egy típus és ennyi.

-Vannak olyan tulajdonságaink, szokásaink, amelyeket még talán mi magunk sem értünk. Erre szerintem folyamatosan keressük a válaszokat, ahogy tudatosul bennünk az, hogy az átlag nem így látja/reagál a helyzetre. (Az emberek kb. 20 százaléka szuperérzékeny szerinte.)  

Mostanában divat ezeket autista jegyeknek címkézni, vagy traumából fakadó triggerekként, szerinte alap, hogy pl. a zajokra különösen rosszul reagálunk, vagy az új helyzetekre, stb stb.

Ami negatív volt nekem:

- Ezt a könyvet, ha nem könyvtárból kölcsönzöm, saját példányom van és nem a buszon olvasom, van lehetőségem teljesen nyugodt körülmények mellett végezni a feladatokat egyedül, akkor hasznos-nyilván  nem volt, olvasni elsősorban utazás közben szoktam, enélkül viszont semmi értelme.

-Vannak olyan feladatok, amelyek egy diszfunkcionális családban nevelkedett, traumatizáltabb ember számára szerintem veszélyesek.

Arra gondolok itt, hogy pl. a családállítás sem való mindenkinek, és nem szabad részt venni ilyenen, ha mellette nem jársz folyamatosan (hatékony, személyre szabott) kezelésre, mert sok olyan dolgot felhozhat, amit elnyomtunk, és nem hiába nyomjuk el azokat az emlékeket. A komolyabb dolgok feldolgozásához pedig nem lesz elegendő egy könyv.🤷