Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.
Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.
Kik gyötörtek meg leggonoszabban?
Az emberek.
Legjobb gyönyöreidet kik adták?
Az emberek.
Mit tehetsz most? Szíved, agyad egyre
rendetlenebb!
Mit tehetek? Késő van. Lehajtom
a fejemet.
Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjának átadása kapcsán a FSZEK valamennyi tagintézményében kedvezményes áron lehetett az éves bérlethez jutni, ezt kihasználva hosszabbítottam/bővítettem a sajátomat.
Júliusban a Körúti Könyvárban, még csak egy féléves, csak a tagintézményben érvényes olvasójegyet vettem, nem tudtam lesz-e értelme/ ki tudom-e használni majd, a többszáz otthoni könyv mellett.
(Akkor még nem volt tervben, hogy főiskolára járjak szeptembertől.)
Az 5 hónap alatt a 4300 forintos tagdíjért 23 könyvet kölcsönöztem ki, ebből csak 2 kellett beadandóhoz, de a többit végig is olvastam. Nagyon úgy tűnik, hogy megérte. 😅
A vizsgaidőszakra le kellett kérnem a raktárból pár könyvet, ez idő alatt volt lehetőségem megnézni a neobarokk termeket.
Hát ez valami elképesztő.
