Cupido, légyszi! 🤣🫶🏻
Eddig azt hittem a skorpió hold vagy skorpió Vénusz is elég a képletben, úgy tudom ezek jelölik az ember hogyan viselkedik a szerelemben/érzelmek/vonzalom..
"A Skorpió ♏️ nem nagyon tud bokáig belemenni a szerelembe.
Vagy kint marad a parton…
vagy alámerül oda, ahol már nem látni az alját.
Ha szeret, akkor mélyen szeret. Olyan figyelemmel, intenzitással és szenvedéllyel, amit nehéz félreérteni.
Nála a szerelem nem egy könnyű szellő. Inkább olyan, mint a gravitáció, ami ellen hiába próbálsz védekezni, előbb-utóbb magához húz.
Mindeközben egyetlen dolgot akar tudni:
„Mennyire vagy az enyém - és mennyire vagy valódi?”
Hogy ezt kiderítse, bizony tesztelget.
Nem feltétlenül tudatosan. Néha csak azt figyeli, hogyan reagálsz egy helyzetre. Máskor feszegeti a határaidat. Megnézi, meddig vagy hajlandó elmenni érte, mennyire vagy őszinte, és számíthat-e rád akkor is, amikor nehézre fordulnak a dolgok.
Merthogy neki kevés a szó. A szeretetedre bizonyítékot akar.
Nem véletlenül.
Ő maga is rengeteget képes adni egy kapcsolatban. Sokszor még annál is többet, mint amennyit elvárhatna a másiktól. Ha igazán kötődik, olyan kitartással tud ragaszkodni, hogy akkor sem enged el, amikor más már rég feladta volna.
Éppen ezért számára az egyik legnagyobb veszély: az árulás.
A Skorpió ugyanis nem enged akárkit közel magához. Akit beenged, annak előbb-utóbb megmutatja a legsebezhetőbb oldalát is.
Ha pedig valaki visszaél a bizalmával, nem egyszerűen csalódik. Valami eltörik benne. És amit egyszer összetörtek benne, azt már nem lesz könnyű újra összerakni.
Ezért a féltékenysége, a birtoklási vágya vagy a hatalmi harcai mögött ugyanaz a kérdés húzódik meg:
„Biztonságban vagyok melletted?”
Mert bármennyire is erősnek, szenvedélyesnek és olykor félelmetesnek mutatja magát, a szerelemben neki is szüksége van valamire, amit nem lehet kierőszakolni.
A bizalomra.
Amint látod a Skorpió szerelmét nem lehet langyos vízben tartani. Kell neki a mélység, az őszinteség, a szenvedély és az a fajta valódi jelenlét, amelyben nem kell folyton attól tartania, hogy egyszer magára hagyják.
És ha ezt megkapja?
Akkor olyan társat kapsz, aki nem csupán egy fejezetet szeretne veled megélni, hanem az egész történetet - az első oldaltól az utolsóig.
#asztropatika #skorpió #szerelem"
Forrás: Asztropatika
Facen találtam (ennyit a csendről 😄)
"A Mérleggel ♎️ az a baj, hogy néha akkor is úgy viselkedik, mintha udvarolna, amikor esze ágában sincs.
Kedves. Figyelmes. Mosolyog. Meghallgat. Érdeklődik.
A másik pedig hazamegy, és már fejben kiválasztotta az esküvői zenét.
Pedig csak normális volt.
A Mérleg ugyanis ösztönösen keresi a kellemes hangot, a harmóniát, azt a módot, ahogyan senkit sem kell feleslegesen megbántani.
Csakhogy amikor valóban szerelmes lesz, valami mégis megváltozik...
Nem egyszerűen kedves lesz. Hanem rád hangolódik.
Figyeli, mit szeretsz, mire vágysz, mitől érzed jól magad. Olyan, mintha egy ideig a te hullámhosszodon kezdene sugározni.
És ez elképesztően csábító.
A Mérleg ugyanis képes úgy elvarázsolni a másikat, hogy az szinte úgy érzi: végre jött valaki, aki tökéletesen megérti.
De van itt egy veszély.
A béke kedvéért túl sokáig hallgathat arról, ami zavarja.
Mosolyog.
Enged.
Alkalmazkodik.
Aztán egyszer csak közli:
- Szerintem ennek vége.
Te pedig ledermedten ott állsz, és azt kérdezed:
- De hát tegnap még minden rendben volt!
Nem biztos.
Csak tegnap még nem telt be a "pohara".
A Mérlegnek egy kapcsolatban ugyanis nem pusztán csak szerelem kell, hanem összhang. Testileg, lelkileg és szellemileg is.
Nem olyan társat keres, akivel soha nincs különbség. Inkább olyat, akivel a különbségeket is szépen meg lehet beszélni.
Ezért ha egy Mérleg szerelmes beléd, ne csak azt figyeld, mikor mosolyog. Néha azt is kérdezd meg tőle:
„Mi az, amit most nem mondasz ki?”
Mert a Mérleg kapcsolatainak legnagyobb veszélye nem a vita.
Hanem az a csend, ami túl sokáig próbál békének látszani...
#asztropatika #mérleg #szerelem"
Forrás: Asztropatika
Épp az előbb láttam egy párost....
ez a vers ugrott be:
Csúnya volt és piszkos és szegény volt,
hogy telt neki jegyre, nem tudom,
de őt néztük mind, az üdvözült lányt.
ahogy itt ült a villamoson,
karonfogva szótlan szeretőjét,
aki, mint ő s mint a többiek,
munkában (vagy inkább munka nélkül)
előbb-utóbb egész tönkremegy.
Én is őt néztem a havas éjben,
mint egy kutyát, oly idegenül;
csodálkoztam, hogy oly nyomorúlt, és
csodálkoztam, hogy mégis örül.
Csúnya volt és piszkos és szegény volt
mindkettő, s éhes biztosan;
sírni kellett volna a szánalomtól,
elborzadni, hogy ilyesmi van,
Sírni kellett volna a szánalomtól,
de mi voltunk a szánalmasak;
mi voltunk a vakultfényü lámpák
halott gépek, vacogó vasak,
mig az a két proli, mint a villany-
szerkezet, mely kontaktust talált,
titokzatos emlők túlvilági
áramába kapcsolta magát.
Ült a kocsin mindenféle ember
egy sem akadt náluk koldusabb;
s épp ezért majdnem isteni gúny volt,
hogy oly jól érezték magukat.
Testük átgyúlt, lobogott az arcuk
s hirdette, hogy mi a szerelem:
«Szépség, erő, ész és pénz hiába,
külőnb édent nem kaptok ti sem!»
Ezt hirdették, bár egy szót se szóltak
s szemük is csak egymásnak beszélt.
Mint két angyal szálltak le, s a szájuk
a sötétben rögtön összeért.
A vezető rákapcsolt. Megyünk már,
visz a kocsi, szikrázik, morog.
Szégyeljem, hogy voltam boldog én is?
Nagyobb szégyen, hogy most nem vagyok!
Nézek ki a földre, föl az égre:
állati zürzavar a világ,
csillagok csordái és a férgek
és mi és ők: egy örök család.
Menj, gőg, fázom! Nincs mit undorodni!
Visz a halál, visz, hazafele.
S a mindenség üzenete megcsap,
mint egy nagy istálló melege.
