Van az a rossz kedv, ami nem múlik el a nutellás brownie-tól, sem a házi krémestől, és lövésem nincs mi oldaná meg a bajt (lehet, hogy tudom, de az esélyeit ellőttem).
2-3 hónapja úgy láttam rendkívül apró léptekkel, de alakul az életem, és azt hittem valakinek a számára érdekes vagyok és végre engem is különlegesnek találhatnak, de ahogy elhittem egy pillanatra, jött egy fuvallat és a légváramat alapjaiban lerombolta.
Se szerelem, se karrier-a legtöbb ember legalább az egyikben szerencsés-úgy érzem egy kibaszott ellenszenves és undorító torzszülött vagyok, mint Quasimodo vagy az Elefántember, akit az emberek max a pillanatnyi borzongás reményében megcsodálnak, aztán továbbmennek-mert az élet zajlik (márakinek).
Én meg beragadtam a saját világomba, amiből a kapott pofonok kiölték az álmokat is.....
A nagy megfelelnivágyásban és szeretetéhségben meg mi maradt? egy 80-90év körüli roncshalmaz-ezt látom, ha a tükörbe nézek, és ha rámfigyelnek is valami szemfényvesztéssel vagy cirkuszi mutatvánnyal próbálkozok.....de minek?! szeretetkuncsorgás..
Nem tudom, hogyan lehet felállni, mert a hitem veszett el....
Vettem 2 sütit, biztos, ami biztos..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése