HecendorferTimea: március 2016

2016. március 18., péntek

Ma ellátogattam az Erkel színházba, Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját megnézni.
--(bakancslistapipa)--
A jelmezek egy rövid szimbolikus intro részben teljesen modern, mai öltözetek voltak (már megijedtem, hogy a 3.sorra szóló jegyem "hiábavaló".....),hiszen számomra mindig is ezek megfigyelése és élvezete az elsődleges szempont. (Mintha csak az esemény/történet váza, vázlata lett volna ez a szimbolikus elemek sora.)

Ilyen esetekben várom, mikor térnek át "igazi" /korhű jelmezekre-jelen esetben ez megtörtént.

V.Lászlót Szappanos Tibor alakította, egy általam nagyon kellemesnek megítélt tenor, és ô az a személy, aki az általam látott darabokban a legtöbbet szereplő/általam legtöbbet látott operaénekes.

Az első felvonásban V.László és Cillei "párbeszéde" a nézőtér két részén zajlik-imádom az ilyet. Kinyújtod a karodat és megfogod Cillei Ulrik kabátjàt (akit alakító Cser Krisztián mellékesen zseniális arcjátékával, rögtön a közönség kedvence lett, mely az első felvonás végèn a tapsok mértékében erősen megmutatkozott.)

A közönség méltán másik nagy kedvence Szilágyi Erzsèbetet alakító Kolonits Klára (akit talàn a Szöktetés a szerájban című műben láttam és hallottam már).
Zenéhez nem értőként, nem találok szavakat arra, amit ő a hangjával képes kifejezni. Abban az egyben biztos vagyok, mind képzettsége és hangi adottságai is páratlanok.

HunYadi Lászlót a CottonClub Singers alapító frontembere, László Boldizsár személyesített meg.

Most jön a furcsa rész, egy számomra nagyonnnnemmmmmátyásos Mátyàs rohangàl a színpadon, egy őt követő hölggyel, ( Simon Krisztina), aki a hangjàt kölcsönzi.
(Jelmezekben-vizuálban tetszik ahogy megjelenítik, de miért indokolt ez?! egy fiúgyermek némán játsza női hang kölcsönzésével.)

éééés itten jön a személyes nagy kedvenc: Gara Mária és az őt alakító Rácz Rita. Sohasem láttam még ennyire szép, bájos arcú operaénekesnőt, és a hangja is.......személyes kedvencem lett.

Jelmezekből a sárga-vörös(bordó) párok-más színpadképnél zölddel.....háttérként sok "negatív=szomorkás=borús" mélylila-zöld-fekete....a modern ruhás, "mai" vonal érthető (szimbólumokkal, mely vàzolja a kor viharos történelmét) .....a királyi és hozzá hasonló katonai öltözetek egy része viszont bennem erősen Ferenc József ábrázolást idéz-Hunyadiak viszont szerintem xV.sz. (lehet ezzel utal a mű aktualitására?! hiszen tudomásom szerint akörül íródott.....-de ezesetben egy jelmeztetvezônek ennyi mindenre kell figyelnie?!-sok kérdésem lenne..)

gudnájt \m/

2016. március 14., hétfő

Nemzeti ünnep

Miután a hosszú hétvégének az első részét szándékoztam csak Budapesten tölteni, és az összes engem érdeklő színházi darabot már láttam, más kulturális program után kellett néznem.(Ráadásul, ami egyedül is szórakoztató tud lenni.)

A Magyar Nemzeti Galéria, állandó kiállítására esett a választásom, az időszaki kiállítás (Orosz avantgárd az 1910-1920-as években) nem hozott túlságosan lázba.

Kicsit zavaró volt a Várnegyedre ünnepnapokon jellemző tömeg, de a múzeumban már elviselhető volt (főleg, ahogy a modern művészetek felé, egyre fentebb haladunk :D ).

Az épületben egyre fentebb haladva kronologikus sorrendben kapnak helyet a különböző művészeti korszakokra jellemző alkotások. (A Szépművészeti Múzeum felújítása miatt a második emelet egy része, az ottani tulajdonú külföldi mesterek munkáiból is láthatunk most egy kis válogatást.)

Úgy gondoltam, megérnek a kedvenc festményeim és szobraim egy bejegyzést.

Kezdésképp álljon itt a 2.emeletre vezető lépcsőforduló Mednyánszky képek.
A Tiszai halászat

és a Munkács vidékéről (Itatás)

nagy kedvenceim.
(A képek előtt álldogáló 40-50-es korú pár arról tanakodott, hogy ezek a képek koszosak, le kellene őket porolni-attól szürkés....%!/%/?? hehh? )

Válogatásom a felső emeletre, az 1945 utáni magyar művészetre élezném ki.

A múzeum 3.emelei kupolájában Berczeller Rezső Apokalipszis című művét láthatjuk, a monumentális installáció eredetileg a Kiscelli Múzeum templomterébe készült 1990-1991-ben, majd - mivel az ottani kiállítás nem valósult meg - a Nemzeti Galéria kupolájába került az alkotó halála után. Az apokalipszis bukott angyalait ábrázoló mű a magasba törő kupolatérben szakrális jelentést kap. Az alakok hálószerű szerkezete az idős művész felfogását tükrözi az angyaloknak a fizikai és a szellemi világ között átjáró, kettős természetéről. E kettősséget sok műalkotás fogalmazta meg a középkortól napjainkig, Berczeller megoldása a transzparenciával kelti fel a lebegés, a köztes térben való keringés érzetét.(Forrás: MNG)