.

"A lelkitársad néha csendben lép az életedbe. Te azonban a csinnadrattát várod... a fények és színek összemosódását. A tűzijátékot. A nagy sodrást. HANGOSAN akarod megélni a találkozást! A lelkitársad azonban halkan lép be az ajtón. Néha nem is kopog. Leül, figyel. Nem kiabál, nem tapsol. Egyszerűen belép és OTT van. Észrevétlenül suhan be mint egy árny. Ha nem veszed észre: érzelmi vakság a diagnózisod. Végig ott ül a szemed előtt, csak te vagy képtelen őt látni. Ő viszont lát Téged. Nagyon is jól. Bár felfelé néz, látja hibáidat is. Gyengeségeid, gyarlóságod,kapálózásaid. De látja nagyságod is. Ő azt is beléd látja amit még te sem mersz elhinni magadról. Néz Téged. Figyelemmel kiséri az életed. Elidőz.....Vár.... Ha igazán a lelkitársad: megérti vakságod is.Elfogadja. Aztán feláll és kisétál a szobádból...majd lassan az életedből is. Miközben kifelé megy arra gondol: "Nem kell mindig gólt lőni"...Az örökkévalóság hosszú idő......"