"Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét."
🙈
Hétvégén a Pride záróeseményén, a Rainbow partyn a Dürer Kertben lesz egy kis divatperformance a ruháimmal....
2017. július 4., kedd
2017. június 28., szerda
József Attila
imádom
HA A HOLD SÜT...
Ha a hold süt, a néma, siron tuli fény,
álmomba' kinyilnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
s majszolja riadtan a gyermek.
álmomba' kinyilnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
s majszolja riadtan a gyermek.
Csak a léghuzat ismeri - alszik a ház.
Les nagy szeme, reszket a térde.
Zsirok és köcsögök teje közt kotorász,
surranva, mint az egérke.
Les nagy szeme, reszket a térde.
Zsirok és köcsögök teje közt kotorász,
surranva, mint az egérke.
Ha belé-belereccsen a szörnyü kredenc,
ajkára repül kicsiny ujja:
könyörögne az irgalomért, de a csend
zord kürtje a zajt tovafujja.
ajkára repül kicsiny ujja:
könyörögne az irgalomért, de a csend
zord kürtje a zajt tovafujja.
Ez a zaj, ez a kín, e világrecsegés
nem szűnve, dühöngve növekszik.
Belesáppad a gyermek, elejti a kést
és visszalopódzva lefekszik...
nem szűnve, dühöngve növekszik.
Belesáppad a gyermek, elejti a kést
és visszalopódzva lefekszik...
Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég,
szétfeccsen iromba szilánkja,
mint déligyümölcs-kirakat üvegét
öklével a vágy ha bevágja.
szétfeccsen iromba szilánkja,
mint déligyümölcs-kirakat üvegét
öklével a vágy ha bevágja.
Elalél a fagy istene, enged az ég.
Már unja az ördög a poklot,
ideönti a földre kövér melegét -
zöld lángba borulnak a bokrok.
Már unja az ördög a poklot,
ideönti a földre kövér melegét -
zöld lángba borulnak a bokrok.
2016. március 18., péntek
Ma ellátogattam az Erkel színházba, Erkel Ferenc: Hunyadi László című operáját megnézni.
--(bakancslistapipa)--
A jelmezek egy rövid szimbolikus intro részben teljesen modern, mai öltözetek voltak (már megijedtem, hogy a 3.sorra szóló jegyem "hiábavaló".....),hiszen számomra mindig is ezek megfigyelése és élvezete az elsődleges szempont. (Mintha csak az esemény/történet váza, vázlata lett volna ez a szimbolikus elemek sora.)
Ilyen esetekben várom, mikor térnek át "igazi" /korhű jelmezekre-jelen esetben ez megtörtént.
V.Lászlót Szappanos Tibor alakította, egy általam nagyon kellemesnek megítélt tenor, és ô az a személy, aki az általam látott darabokban a legtöbbet szereplő/általam legtöbbet látott operaénekes.
Az első felvonásban V.László és Cillei "párbeszéde" a nézőtér két részén zajlik-imádom az ilyet. Kinyújtod a karodat és megfogod Cillei Ulrik kabátjàt (akit alakító Cser Krisztián mellékesen zseniális arcjátékával, rögtön a közönség kedvence lett, mely az első felvonás végèn a tapsok mértékében erősen megmutatkozott.)
A közönség méltán másik nagy kedvence Szilágyi Erzsèbetet alakító Kolonits Klára (akit talàn a Szöktetés a szerájban című műben láttam és hallottam már).
Zenéhez nem értőként, nem találok szavakat arra, amit ő a hangjával képes kifejezni. Abban az egyben biztos vagyok, mind képzettsége és hangi adottságai is páratlanok.
HunYadi Lászlót a CottonClub Singers alapító frontembere, László Boldizsár személyesített meg.
Most jön a furcsa rész, egy számomra nagyonnnnemmmmmátyásos Mátyàs rohangàl a színpadon, egy őt követő hölggyel, ( Simon Krisztina), aki a hangjàt kölcsönzi.
(Jelmezekben-vizuálban tetszik ahogy megjelenítik, de miért indokolt ez?! egy fiúgyermek némán játsza női hang kölcsönzésével.)
éééés itten jön a személyes nagy kedvenc: Gara Mária és az őt alakító Rácz Rita. Sohasem láttam még ennyire szép, bájos arcú operaénekesnőt, és a hangja is.......személyes kedvencem lett.
Jelmezekből a sárga-vörös(bordó) párok-más színpadképnél zölddel.....háttérként sok "negatív=szomorkás=borús" mélylila-zöld-fekete....a modern ruhás, "mai" vonal érthető (szimbólumokkal, mely vàzolja a kor viharos történelmét) .....a királyi és hozzá hasonló katonai öltözetek egy része viszont bennem erősen Ferenc József ábrázolást idéz-Hunyadiak viszont szerintem xV.sz. (lehet ezzel utal a mű aktualitására?! hiszen tudomásom szerint akörül íródott.....-de ezesetben egy jelmeztetvezônek ennyi mindenre kell figyelnie?!-sok kérdésem lenne..)
gudnájt \m/
--(bakancslistapipa)--
A jelmezek egy rövid szimbolikus intro részben teljesen modern, mai öltözetek voltak (már megijedtem, hogy a 3.sorra szóló jegyem "hiábavaló".....),hiszen számomra mindig is ezek megfigyelése és élvezete az elsődleges szempont. (Mintha csak az esemény/történet váza, vázlata lett volna ez a szimbolikus elemek sora.)
Ilyen esetekben várom, mikor térnek át "igazi" /korhű jelmezekre-jelen esetben ez megtörtént.
V.Lászlót Szappanos Tibor alakította, egy általam nagyon kellemesnek megítélt tenor, és ô az a személy, aki az általam látott darabokban a legtöbbet szereplő/általam legtöbbet látott operaénekes.
Az első felvonásban V.László és Cillei "párbeszéde" a nézőtér két részén zajlik-imádom az ilyet. Kinyújtod a karodat és megfogod Cillei Ulrik kabátjàt (akit alakító Cser Krisztián mellékesen zseniális arcjátékával, rögtön a közönség kedvence lett, mely az első felvonás végèn a tapsok mértékében erősen megmutatkozott.)
A közönség méltán másik nagy kedvence Szilágyi Erzsèbetet alakító Kolonits Klára (akit talàn a Szöktetés a szerájban című műben láttam és hallottam már).
Zenéhez nem értőként, nem találok szavakat arra, amit ő a hangjával képes kifejezni. Abban az egyben biztos vagyok, mind képzettsége és hangi adottságai is páratlanok.
HunYadi Lászlót a CottonClub Singers alapító frontembere, László Boldizsár személyesített meg.
Most jön a furcsa rész, egy számomra nagyonnnnemmmmmátyásos Mátyàs rohangàl a színpadon, egy őt követő hölggyel, ( Simon Krisztina), aki a hangjàt kölcsönzi.
(Jelmezekben-vizuálban tetszik ahogy megjelenítik, de miért indokolt ez?! egy fiúgyermek némán játsza női hang kölcsönzésével.)
éééés itten jön a személyes nagy kedvenc: Gara Mária és az őt alakító Rácz Rita. Sohasem láttam még ennyire szép, bájos arcú operaénekesnőt, és a hangja is.......személyes kedvencem lett.
Jelmezekből a sárga-vörös(bordó) párok-más színpadképnél zölddel.....háttérként sok "negatív=szomorkás=borús" mélylila-zöld-fekete....a modern ruhás, "mai" vonal érthető (szimbólumokkal, mely vàzolja a kor viharos történelmét) .....a királyi és hozzá hasonló katonai öltözetek egy része viszont bennem erősen Ferenc József ábrázolást idéz-Hunyadiak viszont szerintem xV.sz. (lehet ezzel utal a mű aktualitására?! hiszen tudomásom szerint akörül íródott.....-de ezesetben egy jelmeztetvezônek ennyi mindenre kell figyelnie?!-sok kérdésem lenne..)
gudnájt \m/
2016. március 14., hétfő
Nemzeti ünnep
Miután a hosszú hétvégének az első részét szándékoztam csak Budapesten tölteni, és az összes engem érdeklő színházi darabot már láttam, más kulturális program után kellett néznem.(Ráadásul, ami egyedül is szórakoztató tud lenni.)
A Magyar Nemzeti Galéria, állandó kiállítására esett a választásom, az időszaki kiállítás (Orosz avantgárd az 1910-1920-as években) nem hozott túlságosan lázba.
Kicsit zavaró volt a Várnegyedre ünnepnapokon jellemző tömeg, de a múzeumban már elviselhető volt (főleg, ahogy a modern művészetek felé, egyre fentebb haladunk :D ).
Az épületben egyre fentebb haladva kronologikus sorrendben kapnak helyet a különböző művészeti korszakokra jellemző alkotások. (A Szépművészeti Múzeum felújítása miatt a második emelet egy része, az ottani tulajdonú külföldi mesterek munkáiból is láthatunk most egy kis válogatást.)
Úgy gondoltam, megérnek a kedvenc festményeim és szobraim egy bejegyzést.
Kezdésképp álljon itt a 2.emeletre vezető lépcsőforduló Mednyánszky képek.
A Tiszai halászat
és a Munkács vidékéről (Itatás)
nagy kedvenceim.
(A képek előtt álldogáló 40-50-es korú pár arról tanakodott, hogy ezek a képek koszosak, le kellene őket porolni-attól szürkés....%!/%/?? hehh? )
Válogatásom a felső emeletre, az 1945 utáni magyar művészetre élezném ki.
A múzeum 3.emelei kupolájában Berczeller Rezső Apokalipszis című művét láthatjuk, a monumentális installáció eredetileg a Kiscelli Múzeum templomterébe készült 1990-1991-ben, majd - mivel az ottani kiállítás nem valósult meg - a Nemzeti Galéria kupolájába került az alkotó halála után. Az apokalipszis bukott angyalait ábrázoló mű a magasba törő kupolatérben szakrális jelentést kap. Az alakok hálószerű szerkezete az idős művész felfogását tükrözi az angyaloknak a fizikai és a szellemi világ között átjáró, kettős természetéről. E kettősséget sok műalkotás fogalmazta meg a középkortól napjainkig, Berczeller megoldása a transzparenciával kelti fel a lebegés, a köztes térben való keringés érzetét.(Forrás: MNG)
Szintén itt található nagy kedvencem, Szervátiusz Tibor: Tüzes trónon című monumentális fém szobra.
(Dózsa György emlékére)
Jobbra haladva sorra a termeken:
Pauer Gyula: Maya
Korniss Dezső:
Ellentét II.
Sárkányos
Korniss Dezsőtől a suliban reprodukciót készítettem, a Laokoon I. című képéről, ez sajnos nincs a Nemzeti Galéria tulajdonában
Losonczy Tamás: Tisztító nagy vihar
Vilt Tibor: Ketrec
Tóth Menyhért: Védelem
Somogyi József: Kubikus
Kerényi Jenő: Géniusz
Keserű Ilona. Keretes
Szentjóby Tamás: Háromszemélyes hordozható lövészárok
Altorjai Sándor: Süllyedjek felfelé
'60-as évek után
Birkás Ákos: Fej
Bukta Imre: Hajnali szabad permetezés
Imre Mariann: Szent Cecília
melyet Stefano Maderno hasonló nevű alkotása ihletett
Mednyánszky László. Csavargófej
A Magyar Nemzeti Galéria, állandó kiállítására esett a választásom, az időszaki kiállítás (Orosz avantgárd az 1910-1920-as években) nem hozott túlságosan lázba.
Kicsit zavaró volt a Várnegyedre ünnepnapokon jellemző tömeg, de a múzeumban már elviselhető volt (főleg, ahogy a modern művészetek felé, egyre fentebb haladunk :D ).
Az épületben egyre fentebb haladva kronologikus sorrendben kapnak helyet a különböző művészeti korszakokra jellemző alkotások. (A Szépművészeti Múzeum felújítása miatt a második emelet egy része, az ottani tulajdonú külföldi mesterek munkáiból is láthatunk most egy kis válogatást.)
Úgy gondoltam, megérnek a kedvenc festményeim és szobraim egy bejegyzést.
Kezdésképp álljon itt a 2.emeletre vezető lépcsőforduló Mednyánszky képek.
A Tiszai halászat
és a Munkács vidékéről (Itatás)
(A képek előtt álldogáló 40-50-es korú pár arról tanakodott, hogy ezek a képek koszosak, le kellene őket porolni-attól szürkés....%!/%/?? hehh? )
Válogatásom a felső emeletre, az 1945 utáni magyar művészetre élezném ki.
A múzeum 3.emelei kupolájában Berczeller Rezső Apokalipszis című művét láthatjuk, a monumentális installáció eredetileg a Kiscelli Múzeum templomterébe készült 1990-1991-ben, majd - mivel az ottani kiállítás nem valósult meg - a Nemzeti Galéria kupolájába került az alkotó halála után. Az apokalipszis bukott angyalait ábrázoló mű a magasba törő kupolatérben szakrális jelentést kap. Az alakok hálószerű szerkezete az idős művész felfogását tükrözi az angyaloknak a fizikai és a szellemi világ között átjáró, kettős természetéről. E kettősséget sok műalkotás fogalmazta meg a középkortól napjainkig, Berczeller megoldása a transzparenciával kelti fel a lebegés, a köztes térben való keringés érzetét.(Forrás: MNG)
Szintén itt található nagy kedvencem, Szervátiusz Tibor: Tüzes trónon című monumentális fém szobra.
(Dózsa György emlékére)
Jobbra haladva sorra a termeken:
Pauer Gyula: Maya
Korniss Dezső:
Ellentét II.
Sárkányos
Korniss Dezsőtől a suliban reprodukciót készítettem, a Laokoon I. című képéről, ez sajnos nincs a Nemzeti Galéria tulajdonában
Losonczy Tamás: Tisztító nagy vihar
Vilt Tibor: Ketrec
Somogyi József: Kubikus
Kerényi Jenő: Géniusz
Keserű Ilona. Keretes
Szentjóby Tamás: Háromszemélyes hordozható lövészárok
Altorjai Sándor: Süllyedjek felfelé
'60-as évek után
Birkás Ákos: Fej
Bukta Imre: Hajnali szabad permetezés
Imre Mariann: Szent Cecília
Mednyánszky László. Csavargófej
2015. augusztus 31., hétfő
"Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:
– Ma rajzolni fogunk.
– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
– Ma rajzolni fogunk!
– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
– Talán nem tudsz rajzolni?
– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?
– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.
– Hogyan kezdjem?
– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."
– Ma rajzolni fogunk.
– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
– Ma rajzolni fogunk!
– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
– Talán nem tudsz rajzolni?
– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?
– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.
– Hogyan kezdjem?
– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."
2015. július 30., csütörtök
Kedvenc idézetem:
"....mert szegény vagyok, csak álmaim vannak; Álmaimat lábad elé terítem; Óvatosan lépkedj - álmaimon lépkedsz."
A következő blogon találtam a leginkabb tetsző fordítást:
"Ha a mennyország minden ruhája az enyém volna,
Megmunkálva arany és ezüst fényekkel;
Szép kék,áttetsző és fekete ruhák,
Az éjszaka és a fény gyönyörű ruhái.
A lábad elé teríteném minden ruhámat,
De én szegény vagyok,csak álmaim vannak,
Ezért álmaimat terítem a lábaid elé.
Óvatosan járj mert álmaimon lépkedsz."
Az eredeti:
W.B.Yeats:
He Wishes for the Cloths of Heaven (Angol)
Had I the heavens' embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.
A (kedvencem:) Szabó Lőrinc fordítás-nala pont az utolsó 3sor annYira nem tetszik:
Az ég köntösére vágyik (Magyar)
Volna csak enyém az ég köntöse,
Arannyal hímzett ezüstszínü fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
Arannyal hímzett ezüstszínü fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
2015. június 5., péntek
Szöktetés a szerájból
A napokban megnéztük a Szöktetés a szerájból című Mozart operát.
Kicsi korom óta kíváncsi voltam rá, mindig is izgatta a fantáziamat a mesés balkán színes csodáival, rejtelmes titkaival és a fülledt erotika amit ez a világ ígér.
Új szokás talán az Erkel Színhàzban (legalábbis én még nem voltam ilyen előadáson), hogy a darabok előtt, illetve átállàsokhoz szükséges szünetekben egyik, a darabban játszó énekes a közönség közé lépve, beszél a bemutatott darab érdekességeiről-keletkezésének körülményeiről-egy kis cselekményt mesél-kielemzi, levonja a konklúziót-távlatokba emeli, örök igazságokat, erkölcsi mondanivalót keres, és úgy összességében bemutatja a műfaj sajátosságait, olykor az előadóművészek kategorizálásán keresztül. (Beavatja azokat, akik először látnak operát.)
Jelen esetben a Szelim Basát játszó Hábetler András tette mindezt olyan jo humorral, ha valaki életében először látott operát, ha másért nem is, ezért megkedvelte.
(Az ő neve gyakran elhangzott korábbi előadások szüneteiben, az Operakaland című program kapcsán.)
Neki köszönhetően megtudtuk, hogy számos kiemelkedően nehéz áriájáról híres a mű, úgy mint a 3oktávot lefedő gonosz Ozminé., akit Szüle Tamás alakított (szerintem minden általam látott darabban játszott eddig!
Szerepelt a kedvencem:Szemere Zita, aki a szolgáló lány Blonde alakját tette most feledhetetlenné (számomra mindenképp!)
Láttunk egy újabb kifejezetten jóképű operaénekest, Belmonte szerepében, a hősszerelmes tenor kötelező karaktert- akikre azt a személyleírást kaptuk, hogy "az a férfitípus, akinek minden műszaki érzéke a melegvíz megnyitásában kimerült.-az a tipikus bölcsész fazon ":))))
A főszereplő hölgy Konstanze (mi más lehetne az erényes gyönyörű hölgy neve egy Mozart műben?!), az őt alakító Rőser Orsolya Hajnalka kapcsán viszont folyamatosan az járt a fejemben, hogy valahol az égiek/természet/isten-kinek mi- ha valamiből többet ad, azt máshonnan veszi el. Hangi adottságai a művésznőnek bámulatosak......gonoszsághoz nem akarok leírni, de lehet sejteni mire gondolok.
A jelmeztervező Velich Rita volt.
Barokk és egzotikum találkozása-nekem nagyon tetszett.
Gyönyörűen díszített, egymással színben harmonizáló párok.
Pompa es színkavalkád -es nem lehet egyszerű némelyik énekesnő alakjára tervezni....😁
A művésznő után olvasva megtaláltam, hogy Rómeó és Júlia valamint a Bánk bán jelmezei is a nevéhez fűződnek. (Ezeket szinten nagyon szeretnem megnézni.)
Kicsi korom óta kíváncsi voltam rá, mindig is izgatta a fantáziamat a mesés balkán színes csodáival, rejtelmes titkaival és a fülledt erotika amit ez a világ ígér.
Új szokás talán az Erkel Színhàzban (legalábbis én még nem voltam ilyen előadáson), hogy a darabok előtt, illetve átállàsokhoz szükséges szünetekben egyik, a darabban játszó énekes a közönség közé lépve, beszél a bemutatott darab érdekességeiről-keletkezésének körülményeiről-egy kis cselekményt mesél-kielemzi, levonja a konklúziót-távlatokba emeli, örök igazságokat, erkölcsi mondanivalót keres, és úgy összességében bemutatja a műfaj sajátosságait, olykor az előadóművészek kategorizálásán keresztül. (Beavatja azokat, akik először látnak operát.)
Jelen esetben a Szelim Basát játszó Hábetler András tette mindezt olyan jo humorral, ha valaki életében először látott operát, ha másért nem is, ezért megkedvelte.
(Az ő neve gyakran elhangzott korábbi előadások szüneteiben, az Operakaland című program kapcsán.)
Neki köszönhetően megtudtuk, hogy számos kiemelkedően nehéz áriájáról híres a mű, úgy mint a 3oktávot lefedő gonosz Ozminé., akit Szüle Tamás alakított (szerintem minden általam látott darabban játszott eddig!
Szerepelt a kedvencem:Szemere Zita, aki a szolgáló lány Blonde alakját tette most feledhetetlenné (számomra mindenképp!)
Láttunk egy újabb kifejezetten jóképű operaénekest, Belmonte szerepében, a hősszerelmes tenor kötelező karaktert- akikre azt a személyleírást kaptuk, hogy "az a férfitípus, akinek minden műszaki érzéke a melegvíz megnyitásában kimerült.-az a tipikus bölcsész fazon ":))))
A főszereplő hölgy Konstanze (mi más lehetne az erényes gyönyörű hölgy neve egy Mozart műben?!), az őt alakító Rőser Orsolya Hajnalka kapcsán viszont folyamatosan az járt a fejemben, hogy valahol az égiek/természet/isten-kinek mi- ha valamiből többet ad, azt máshonnan veszi el. Hangi adottságai a művésznőnek bámulatosak......gonoszsághoz nem akarok leírni, de lehet sejteni mire gondolok.
A jelmeztervező Velich Rita volt.
Barokk és egzotikum találkozása-nekem nagyon tetszett.
Gyönyörűen díszített, egymással színben harmonizáló párok.
Pompa es színkavalkád -es nem lehet egyszerű némelyik énekesnő alakjára tervezni....😁
A művésznő után olvasva megtaláltam, hogy Rómeó és Júlia valamint a Bánk bán jelmezei is a nevéhez fűződnek. (Ezeket szinten nagyon szeretnem megnézni.)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)