"Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:
– Ma rajzolni fogunk.
– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez.
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
– Ma rajzolni fogunk!
– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
– Talán nem tudsz rajzolni?
– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?
– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.
– Hogyan kezdjem?
– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."

Kedvenc idézetem:

"....mert szegény vagyok, csak álmaim vannak; Álmaimat lábad elé terítem; Óvatosan lépkedj - álmaimon lépkedsz."

A következő blogon találtam a leginkabb tetsző fordítást:

Idézet a csillagok szerelmese című filmből 

"Ha a mennyország minden ruhája az enyém volna,

Megmunkálva arany és ezüst fényekkel;

Szép kék,áttetsző és fekete ruhák,

Az éjszaka és a fény gyönyörű ruhái.

A lábad elé teríteném minden ruhámat,

De én szegény vagyok,csak álmaim vannak,

Ezért álmaimat terítem a lábaid elé.

Óvatosan járj mert álmaimon lépkedsz."

Az eredeti: 

W.B.Yeats: 

He Wishes for the Cloths of Heaven (Angol)

Had I the heavens' embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.

A (kedvencem:) Szabó Lőrinc fordítás-nala pont az utolsó 3sor annYira nem tetszik:

Az ég köntösére vágyik (Magyar)

Volna csak enyém az ég köntöse,
Arannyal hímzett ezüstszínü fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

Szabó Lőrinc

Ritkán kapok olyan bókot, ami igazán tetszik, de ez a mai nagyon ott van:
"Nagy élet van azokban a szemekben, de 2x akkora nagy francság is "
😜😋😛☺️

Éééééééééééééééééééés már csak 1-et kell aludni, és életem első valódi színházi darabjához tervezett jelmezeimmel itt a premier!!
Izgatott vagyok!
Látom a hibákat-amiket már nem tudok javítani----a jelmezek a gesztusok eltúlzásáról szólnak (nekem), de én még néha túllépem a határt, amit nem kéne....hatalmas hibám, de ez úgy gondolom ez gyakorlás kérdése!

Viszont egy külön világ (hangulat) megteremtése, az itt (is) erős lesz!-Kiváló csapattal dolgozhattam, a díszletek tervezőjével egy kissé beteg, horrorisztikus képet sikerült teremtenünk.

Plusz egy nagyon fontos dolog, amit úgy érzem nem maradhat ki!!-Sok kicsi "őrült"-értsd: egyéniség, fejlett személyiség, nem tucat emberekkel vagyok körülvéve, hanem hozzám hasonló élő, gondolkodó, reagáló, cselekvő emberekkel!! Hatalmas érzés!

Remelem jól sikerül a holnap!
Tessék nekünk drukkolni!

Richard Strauss: Ariadné Naxosban

A színház világnapján Strauss: Ariadné Naxosban című operáját néztük meg.

A Magyar Állami Operaházba vásároltunk 3db jegyet a 3.emeletre (nem feltételeztem, hogy látni fogunk onnan, bármit is, de ez egy opera-hallgatni kell........első útbaigazítás, oldalról menjünk be--WTF?! Olyan olcsón vettük meg a jegyet, hogy ablakból lógva nézzük az előadást?! :o--ám az ajtónál az ültetősràc megkérdezte lenne-e kedvünk sajátjainkat bármi különbözeti díj fizetése nélkül 3db földszinti jegyre cserélni (én ilyenkor általában tátott szájjal próbálom felfogni a körülöttem kialakult helyzetet -a Placidus program is megírta rám: "külső ingerekre lassan reagál", nem tudom szabad-e elfogadnom?


Az ültetőlány viszont látta, hogy nem bootol a rendszer (gyakorlatilag csoportos lefagyás) és kicserélte a kezemben lévő jegyeket 3db 3.sorban lévőre. Aaaaaaaaaztaaaaaaaaa!!!!!!!
Csodás ez az épület kívül-belül. A mosdó előtt és után egyaránt megkérdeztük a jegyeinket, hova szól (nem igazán akartam elhinni), lehet ekkora mákunk?!??pedig valahol egy rendkívül szerencsés ember lennék, amennyiben néha el is fogadnám, illetve élnék is a kínálkozó lehetőségekkel.

Bevágódtunk hát a 3.sorba (miután áttelepítettük a rövidlátó nénieket a saját helyükre) éééés  vártuk a csodát.
A színház világnapja alkalmából "rövid" felvezető----aztán jött a nóta, ----ééééèsss....német.....WTF!?!?!--mert persze Strauss olasz, nem?!
(Még legalább egy fél órát azért reménykedtem -közben született és meghalt pár szereplő, zajlott a dráma (hát még bennem-miért?! német..)

Mikor tudatosult bennem, hogy nem fognak olaszra váltani, elkezdett foglalkoztatni a következő nagy dilemma, itt lenne egy szünet ideje (úgy nagyjából fél óra a koncentrációidőm, még 1 órát kibírok, ha izgalmas a műsor (és olasz 😋), de ennél több kizárt -ahogy elnéztem voltak rajtam kívül meg ezzel így egy páran .....
Az utolsó fél órája az előadásnak nem Ariadné beteljesült szerelméről, hanem fájó seggekről, kettétörni készülő gerincekről, korgó gyomrokról pisilni /vonathoz első sorból kivágtázó tinikről szólt.

Jó kis darab (lett volna--csak német!:(  )- és attól, hogy őket valami fasiszta hadvezér képezte ki, hogy 3órát tökkkkkusssban üljenek mozdulatlanul, a magyar átlagpolgár a munkahelyéről (vagy gyors otthoni kitérővel ) rohan étlen szomjan, épphogy beesik a pótlóval vagy a dugóban araszolva, de eljut, és várja az első szünetet h felzabálja a büfét meg használja a mosdót, amit utoljára egyébként is reggel látott, és a második felvonástól 2 böfögès között jut el arra a "szintre", hogy árad a csí (emészt-ezáltal képes a kultúra befogadására ).

(A mögöttem ülő nénikénél -a kezdeti csörgésekből ítélve úgy egy zacskó selyemcukor elfogyasztása után lecsordogált összes vére a gyomorhoz, ès úgy bechillelt, hogy a "tapsviharra" ébredt. Szinte irigyelltem. Valahol álmában mogyorós és narancsos cukorkákat bontogat, mi meg hangyák seggel feszelgünk, hogy vagy ide talál az a paraszt éééés megdugja végre Ariadnet vagy én magam teszem.....csak vége legyen.....)



Így a mű végén a tapsvihar igen mérsékelt volt - a nyuggerek jobb sprintet futottak kifelé ,mint én reggelente a vonathoz.
Szánalmas-e vagy sem.......könnyű engem elkápráztatni.......de ez nem egy mai épület masszázsággyal, aki ezt kitalálta, hogy ezeken a székeken szünet nélkül kibírjon valaki ennyi időt, az szadista.
Sajnáltam az előadókat (meg legfőképpen magamat).

Ugyan ilyenekre már alig futotta figyelmemből (szétrepedő húgyhólyag mellett)), de Zöldy Z Gergely látványtervező kétségkívül Magyarország egyik legnagyobb fiatal tehetsége.
Ahogy utánanéztem, kiderült, a korábban látott Cosi fán tutte díszlettervezője is ő volt.

Nagyon modern, izgalmas jelmezek illetve színpadkép.
Szeretnék egyszer ennyire összetett és szuper dolgot alkotni, de nem tudom képes leszek-e rá.

Budapest Fashion Week 2015 spring summer

Holnap kezdetet veszi a Budapest Fashion Week!

Mi csütörtökön azaz aprilis 16-án veszünk részt, külön csapattal, haute couture jellegű ruhákkal.

Nagyon izgulok!

A hosszúra nyúlt "rokonlátogatásom" ellenére sem gyakran teszem ki a lábam a falusi utcára-szeretek csavarogni-túlságosan is, valami olyannal a lábamban születtem, hogy képtelen vagyok 1-2 óránál tovább nyugton maradni.....na de a vidék........ahogy öregszem, egyre jobban iszonyodok ettől a létformától.

Most viszont, hogy 1-2 héten belül fürdőbe megyünk, adtam  magamnak 10 napot, hogy formába hozzam magam (-3kg, a lapos hasam akarom, az oldallebenyegtől fájdalmas búcsú- ééééééééééééés ha ez elég idő erre, a fenekem újra a betonnal vetekedjen ( 😁😀😂😂😂😂) )----egyébként is van motiváció, kiderült, hogy milyen sok nőnek van striája, nekünk meg nincs-háhá!egyszer végre a mi genetikánk a tuti :-DDDDD

Így aztán nem csak a vonat után, de egyébként is futok néhanapján