Kedvenc n+1.🤍

 Kiáltani szeretném, s nem lehet,

még súgni se szabad a nevedet,

még gondolni se - jaj, elárulom,

pedig belül csak azt visszhangozom,

a hangos titkot, mely életemet

úgy édesíti, édes nevedet:

nevedet, édes, a pár szótagot,

mely tündéri burkoddá változott,

röpítő közegeddé, nevedet,

mely körém gyujtja az emlékedet,

fűszerként csendít a nappalon át,

s beillatosítja az éjszakát,

s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy

már majdnem te vagy, amit beszivok,

már majdnem te: minden lélegzetem

veled itat és zsongat édesen:

édes neved betölti szívemet,

s csak titka, te, vagy nála édesebb.

(Szabó Lőrinc: A neved)