"Arról álmodozott
hogy egy nap
majd felszáll
és a villamoson
találkozni fog
azzal akivel
kézenfogva sétálni tud
szabadon a Duna-parton
de a villamosok
nem bírnak el
csak százévente egy
ilyen pillanatot."
~ Tisza Kata ~
"Arról álmodozott
hogy egy nap
majd felszáll
és a villamoson
találkozni fog
azzal akivel
kézenfogva sétálni tud
szabadon a Duna-parton
de a villamosok
nem bírnak el
csak százévente egy
ilyen pillanatot."
~ Tisza Kata ~
Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.
Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.
Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.
Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.
"Fogalmam sincsen milyen osztozni a nehézségeken.
Nem tudom és nem tapasztaltam még pàrkapcsolatban milyen amikor valaki azt mondja, fogd meg a kezem, itt vagyok együtt mindent megoldunk.
Nem tudom milyen, mikor valaki ragyogó szemmel néz rám reggel, és éjjel úgy alszik el, hogy az álmàban is én vagyok a legszebb.
Nem tudom milyen együtt teremteni,együtt egymásért létezni.
Nem tudom milyen, mikor a férfinak is fáj az, ami nekem.
Nem tudom milyen megtartva lenni két ölelő karban, és tényleg biztonsàgban lenni.
Nem tudom milyen, mikor igazàn, tiszta szívvel, szerelemmel választanak nap, mint nap.
Fogalmam sincsen arról milyen egy igazi kapcsolat, milyen egy kapcsolat, amiben a szeretet és a szerelem is jelen van.
Nem tudom milyen, amikor egy férfi attól boldog, hogy adhat, hogy engem boldognak láthat.
De azt tudom, hogy olyan férfit szeretnék, aki mindezt megmutatja nekem.
Szeretném megtapasztalni, megélni, érezni, milyen is biztonságban, együtt, kéz a kézben szeretetben, szerelemben haladni az úton.
Tudni szeretném milyen, mikor választanak.
Milyen amikor a szerelem nem csak belém hasít hirtelen.
Érezni szeretném milyen, mikor a férfiban is egy pillanat alatt felébred a szerelem.
És akàrhogy is nem érti, hogy történt mindez.
Csak annyit érez,akar,akar engem.
Mindenen àt.
Szeretném megélni,milyen érzés valójában szeretve lenni.
"
Forrás: A Formáló Facebook
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
"Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak."
"Ő kevesebbet beszélt, többet érzett, többet gondolkozott."
"Aki először járt itt azt hihette, az emberek nem is élnek itt, csak meghalnak."
"Igaz, első látásra érdektelenek mind, torzak és görbék, lelkük befelé kunkorodik. Nincs tragédiájuk, mert itt el sem kezdődhetnek a tragédiák. "
"Szemében is boldog nyirok csillogott. Füle pirosra gyulladt a barátság tavaszában."