Majdnem elkészültem az üzletben a felújítással. 

Burkolatot felraktam ✅

(Ilyen szépen lehullott, mikor a rolószerelő rakta vissza. Amikor előtte én raktam fel, azt sniccerrel alig tudták levésni.🤣)

Még ebbe a lyukba kell valami élt vennem.🧐 ❌

Polcok, sztenderek lefestve fehérre ✅ 

Babanyakak beszerezve ✅

Polc háta "befalazva" ✅ 

Varrógép eleje körberakva (egy pultszerűt akartam építeni köré -még egy műanyag élvédőt kell rá tennem, hogy strapabíró legyen🙄🤔) ✅❌

Padló is lefestve ✅

(Itt jegyezném meg azt is, hogy a mai napig az 5 vagy 6 db fekete kb teljesen egyforma farmer nadrágomból volt 1 db, amit nem festékeztem össze....mostanra nincs ilyen....🤣🤔🙄

Még egy pár tekercs ilyen sarokvédőt kell vennem és felragasztanom. ❌

Szerdán visszarendezkedek és végre rendesen is ki lehet nyitni. 😍 

(Mondjuk igen le vagyunk fogyva-termékek téren kizárólag, de most már lesz lehetőségem új ruhákat készíteni is.)

22 tartunk egy fotózást, így arra el kell készülnöm párral.

Ha már fogyás -bizony hiába bringázok, amikor csak lehet, nem fogytam semmit. 😔 Az esztétikai élmény is elmaradt-bár hiába nézegetek én valakit, ha az vissza sem jelöl....😤

Nem tudom hogyan bírom ki a mellékállásomban a kövi két napot.

Valami berendezés hideg levegőt fúj - szerintem a fűtés romlott el.  Rettenet módon nem bírom a hideget. Remélem javítható, mert nincs időm újabb betegségre.

 10-én előadást tartok, 16-án végre szeretném a szülinapomat megünnepelni, nincs időm ágyban feküdni heteket.

A Karamazov testvérek második köteténél járok, ebben van egy nagyon jó kis gondolat.

"Isten teremtette-e az embert, vagy az ember Istent?"

Stimmel

 

 Ki az abszolút balek? 🙈 Hát én, aki rosszkor fordul el....

..

1 hónapja rendeltem be az új kollekcióhoz 2 anyagot, a mai napig nincs feladva....az ilyen minek kereskedik?!

Készen kellene lennem az új kollekció első darabjaival, én meg a fejemet vakarom, hol találom meg ugyanezt az alapanyagot 2 napon belül. #utálomhahátráltatnak 

#nephophile

 

 Haha 

Egyszer én is kiléptem a saját árnyékomból.

Nem szokásom kezdeményezni. 

Aki ismer, tudja, hogy van bennem valami régimódi tartás. Olyan nő vagyok, aki nem hajt, nem fut, nem könyörög. Aki hisz abban, hogy a gesztusoknak súlya van, főleg ha ritkák, mint nálam.

Most megtörtént, hogy valaki tett egy lépést felém. Talán ennek hatására, én is tettem valamit. Egy kis jelet, amivel kiléptem abból, amit eddig mindig megtartottam magamnak.

..aztán jött egy újabb jel. Egy halk gesztus — más körülmények között, nehezebb helyzetben...és talán pont ezért még többet jelentett nekem. Talán túlságosan is sokat.

Most várok. De a csend is válasz.

Nem baj, ha valaki félénk. Nem baj, ha lassú. Én is ilyen vagyok, de ha valaki mindig félúton megáll, előbb-utóbb a másik nem lép többé.

Az, hogy egyszer átléptem a saját szabályaimat és félelmeimet, nem jelenti, hogy újra és újra meg tudom tenni.

Főleg nem úgy, hogy közben egyedül maradok azzal, amit legyőztem, a félelmeimmel.

A női büszkeség nem hangos, csak halk léptekkel elindul visszafelé.