
Kicsit lemaradt a november 28, pedig egy szent nap!megszületett Galliano , az IsTEN=)

egyszer szeretnék eljutni erre szintre=)



ma, december 4-én Kandinszkij-tőle ezeket szeretem én pl.


szerintem ezeken a festményeken látszik mennyire törékeny, érzékeny ember lehetett(mindig beugranak a jellemrajzok, amelyik regényben megemliitik az ő nevét is!--és úgy tűnik nem tévedekhetek nagyot, mert valóban olyannak iirják le, amilyennek ezek alapján a finom kis ecsetvonások&szinvilág, és meghitt témák alapján következtetni lehet!)
tetszik ahogyan az anyagokat ábrázolja
a ruhák....
a boritón lévőt nagyon szerettem,mikor még egyáltalán nem tanultam rajzolni akkor ezt le is másoltam=)



a most következő az egyetlen, ami nem szerepel a könyvben is, de nagyon szeretem az épületeket ábrázoló grafikákat és festményeket!Renoir-tól viszont nem sok ilyet lehet találni, aminek a főszereplője/''középpontja'' ne egy ember lenne, ez viszont szép festmény a Szent Márk téren templomról
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszu sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem ígér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolul a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Van olyan perc....
Haladjunk visszafelé, november 21-én született egyik kedvenc festőm: René Magritte
(remélhetőleg a ''Ceci n'est pas une pipe''ciiműt mindenki ismeri!)
az én kedvenceim tőle:
Vuillard november 11
bár Denis-vel keverem,és tőle nincs konkrét kedvenc kép, de a Nabis jó-rengeteg sárgát használ és szeretem ahogy a nőket ábrázolja!
vele egy napon november 11-én még Dosztojevszkij!
az életrajzi regény beugrott(David VVeiss:Meztelenül jöttem)sejtettem, hogy ő is ide fog kerülni!!Rodin
Canova november 1 -Amor és Psyche
a róla tartott előadásom kapcsán olvastam,. hogy mennyire ridegnek tartják a szobrait!--szerintem semmi köze a ridegséghez!
Picasso oktober 25
a Kék korszak minden darabja gyönyörű, de nekem erről van repro a szobám ajtaján=):
A rózsasziinből is egyet:
Ha a hold süt, néma siron tuli fény,
Álomba’ kinyílnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
S majszolja riadtan a gyermek.
Csak a léghuzat ismeri – alszik a ház.
Les nagy szeme, reszket a térde.
Zsirok és köcsögök teje közt kotorász,
Surranva, mint az egérke.
Ha belé-beléreccsen a szörnyü kredenc,
Ajkára repül kicsiny ujja:
Könyörögne az irgalomért, de a csend
Zord kürtje a zajt tovafújja.
Ez a zaj, ez a kín, e világrecsegés
Nem szűnve, dühöngve növekszik.
Belesápad a gyermek, elejti a kést
És visszalopódzva lefekszik…
Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég,
Szétfreccsen iromba szilánkja,
Mint déligyümölcs-kirakatüvegét
Öklével a vágy, ha bevágja.
Elalél a fagy istene, enged az ég.
Már únja az ördög a poklot,
Ideönti a földre kövér melegét –
Zöld lángba borulnak a bokrok.



